A nyugati top egyetemek többsége egyértelműen állást foglalt a posztmodern progresszív világkép mellett és a moralitás zászlaja alatt a jövőbeli szellemi elit képviselőit egy ideológiai homogenitás felé vezénylik. A felnövekvő értelmiség a tévedhetetlenség csapdájában így a könnyű utat választja: elfelejt vitatkozni.
A woke csatárok a klasszikus liberális értékeket félredobva, egy politikailag befolyásolt értékrend mellett, a kizárólagos morális igazságot hirdetik, így a kampuszokon kialakult mainstream persze lecsatornázódik a közéletbe is. Az amerikai egyetemekre, kiváltképp a Borostyán Liga intézményeire jellemző kulturális, ideológiai indoktrináció térnyerésével méltán állítható, hogy az akadémia 2022-re a véleménypluralitás helyett az egyszínű gondolatiságot favorizálja. Mindeközben nyilvánvaló ellentmondás a posztmodern eszmeiség által promotált liberális sokszínűség és az elvitathatatlan gondolati kizárólagosság. Így a nyugati egyetemek a posztmodernizmus új fokára hágva tévesztették szem elől, hogy a politika korrumpálta őket, a szabad gondolkodás motorjait.
A nürnbergi Friedrich Alexander-Universitaet márciusi tanulmánya az Akadémiai szabadság jelentős erózióját állapítja meg az USA-ra vonatkozólag, ahol mára a szólásszabadság elve is jelentősen megkérdőjelezhető.
Az amerikai egyetemek tényszerűen, egy viszonylag újnak mondható jelenség, a cancel culture melegágyai. Az eltörléskultúra vagy “cancel culture” a megbélyegzése mindazon véleménynek, amelyek nem egyeznek a jelenlegi mainstream-mel. De mi a helyzet az európai egyetemekkel? Kinzelbach idei kutatása alapján a szólásszabadság sajnos a Vasfüggöny lehullása óta nem mutatott mélységekben hever a Kelet Európai térségben (Kinzelbach, 2022). Tekintetünket a ködös Albionra szegezve azonban, Londonra éppúgy igaz ez az állítás, amely alól a King’s College London sem kivétel. Sok amerikai intézménnyel ellentétben a King’s College az akadémiai szabadság zsarnokaként intézmény szinten nem lép fel ugyan, - legalábbis ami a tananyagot illeti. A szellemi egyoldalúságot inkább maguk a diákok képviselik, hisz sokak a gondolkodást megspórolva állnak a konformista woke csatárok első soraiba egy fals és hipokrita moralitást képviselve. Az erényfitogtatás és a kizárólagosnak vélt szellemi dogmák oltárán pedig elveszik a józan ész. A King’s Magyar Diákkör elnökeként első kézből tapasztaltam meg a szólásszabadság kopásának hatását, amikor egy diákköri levelet “Tisztelt Hölgyeim és Uraim” formában címeztem. Válaszul a diákkörünk egyik szervezője ultimátumot fogalmazott meg, mely szerint vagy felülvizsgálom levelem címzését, vagy ő azonnali hatállyal kilép. Véleménye szerint a címzés nem volt megfelelően inkluzív, amit azonban megvitatni nem volt hajlandó. Valójában nem az eltérő véleményünk a mérvadó. A kilépéséből fakadó, - egyébként több hete szervezett - programsorozatunk ebből eredő meghiúsulása annál inkább. Jól példázza számomra ez az eset, milyen gyakorlatban is destruktív következményekkel jár, ha elfelejtünk vitatkozni a közös ügyeinkről.
Ahogy a Friedrich-Alexander-Universitaet Politikai Intézményének grafikonja is mutatja, az Egyesült Államokban az akadémiai szabadság jelentősen csökkent 2011 és 2021 között, míg az Egyesült Királyság némileg jobban pozicionált a skálán.
A skálából ugyanakkor az is látszik, hogy Magyarország sem maradhat el a fejlődés terén.
A vitakultúra, a civil élet és a politikai diskurzus mellett az oktatás szintjének emelése érdekében az intézményes megoldások mellett is vannak alternatívák. A Brain Bar-hoz hasonló kezdeményezések is segítenek ennek a célnak az elérésében. A Brain Bar jövőfesztivál a jövőt érintő témákban szervez interaktív előadásokat nemzetközi hírnévnek örvendő intellektuális vezéralakok és nonkonform véleményvezérek bevonásával. Így a Brain Bar a globális szellemi élet egyik fontos helyévé teszi Budapestet, aminek köszönhetően a magyarok sokat tanulhatnak a világról.
A Brain Bar mögött meghúzódó célkitűzés nagyban hasonlít a Texasban nemrég megalakult egyetem, a University of Austin, avagy UATX célkitűzéseihez. A UATX ugyanis a nyugati egyetemeken kialakult problémát felismerve a szellemi pezsgés újrateremtését megcélozva jött létre. A kezdeményezés elemi fontosságáról Pano Kanelos, a UATX elnöke így nyilatkozik.
Az új kezdeményezés missziója a párbeszéd-alapú, és a vitakultúrán nyugvó tanulási módszertan, ami a felsőoktatás eredeti célját hivatott újraalkotni. A King’s College-hoz köthető ambivalens tapasztalataimnak köszönhetően döntöttem úgy, hogy júniusban részt veszek az UATX legelső programján, a “Tiltott Kurzus” nevű nyári képzésen. A program neve is egy olyan akadémiai környezet kialakításának szükségességére mutat, ahol a szabad gondolkodás posztmodern béklyói nem szabnak gátat a gondolkodásnak. A Texas-ban eltöltött hetem során többek között olyan fundamentális kérdéseket vitattunk meg, amelyek a woke harcosok radarján azonnal kiütnék a biztosítékot. Próbáljon csak meg valaki egy olyan kérdésről vitát kezdeményezni diáktársai körében a közösség megbélyegzése nélkül a Berkeley-n, Harvard-on vagy a King’s College London-ban, mint a kvóták szükségessége az egyetemi felvételi rendszerben.
Az ideák versenye a UATX-en a fejlődés eszközeként üdvözlendő és támogatandó. Ez az egyetem a felsőoktatásra nem a karrier egy lépcsőfokaként tekint, hanem a vitakultúra kultiválásán alapuló, szellemi csatákon nyugvó intézményként, amely megteremti a környezetet a diákok számára, hogy intellektuálisan vakmerők és kíváncsiak legyenek. És igen, ennek része az ezzel járó szellemi esendőség és a meggyőzhetőség is.
Az UATX-en megismert diáktársaim ezt a szellemiséget képviselve érkeztek Texas-ba, ezért bátran állíthatom, hogy az ott eltöltött hetem tanulságosabb és szellemileg produktívabb volt, mint a King’s College Political Economy alapképzésben ezidáig eltöltött két évem.
A Tiltott Kurzus során Niall Ferguson történész szemináriumain vettem részt, amely a 20. századot sújtó autoriter rendszerek közös karakterjegyeit volt hivatott vizsgálni. A szemináriumra felkészülve több száz oldalon keresztül készítettük elő a gondolkodás közös kiindulópontjaként szolgáló alapot, amelyek mentén minden alkalommal egy-egy 20. századi autoriter rendszert vettünk górcső alá. Koestler Sötétség Délben c. műve és Szolzsenyicin munkája mentén a bolsevik forradalommal, a Harmadik Birodalommal pedig Hannah Arendt, Klemperer és Sinclaire Lewis művének vetületein keresztül foglalkoztunk. Ez utóbbi például a Roosevelt-i Egyesült Államok és a hitleri diktatúra azonosságaira és a kettőt elválasztó szűk résre irányította a figyelmünket, ezzel a demokrácia esendőségére és sebezhetőségére is rámutatva. A szeminárium sorozat során alkalmunk nyílt az autoriter rendszerek ideológiai vonatkozásáról gondolkodni. Ahogy a bolsevik forradalom, vagy a Mao féle Kínai Népköztársaság ideológiai gyökerei meghatároztak egy adott normaként elfogadott kulturális irányt, a posztmodern kulturális változások is szintúgy rendszer szintű változást eredményezhetnek a társadalmunkban. Természetesen ezt sokan másképp gondolják, ahogy tették azt a UATX szemináriumának kerekasztala körül is. Niall Ferguson szemináriumai ugyanis nem kizárólagos konklúzióval zárultak, hisz minden diák az alkalmak során a felmerült véleményeket és gondolatokat ütköztetve alakíthatott magának saját álláspontot egy-egy kérdést illetőleg. Bármilyen meglepő, ez manapság nem magától értetődő a Nyugati egyetemeken.
Professzor Ferguson órái mellett a Tiltott Kurzus még számtalan izgalmas programot kínált. A “How to Have Impossible Conversations” szerzője, a filozófus Peter Boghossian például a szókratészi metodológiát követve “Street Epistemology” néven tartott workshop-ot, amely az ismeretelmélet, vagy episztemológia eszközeivel a vitázást emelte minőségibb szintekre az egyes vélemények mögött meghúzódó, tudatos és tudatalatti, a racionálisan megalapozatlan prekoncepciók lebontása által.
Ezen kívül alkalmam nyílt Michael Solanaval, a Peter Thiel által alapított “Founders Fund” alelnökével is találkozni, aki a közösségi média információ fogyasztásra, szólásszabadságra és a közéletre gyakorolt hatásairól tartott workshop-ot. A közösségi média szabályozása önmagában kérdéses és negatív az amerikai többség szemében, aminek az okai a magántulajdon sérthetetlenségének hagyományos alapfeltételezésében keresendő. Nade mennyiben fér ez össze a szólásszabadság elvének sérthetetlenségével? Elképzelhető, hogy az Amerikai Egyesült Államok alkotmányányának első kiegészítését is alkalmazni kell a közösségi média esetében annak érdekében, hogy a szólásszabadság biztosított legyen? Ez azonban de facto szabályozást jelentene egy nem állami szervre vonatkozólag. A Mike-kal való beszélgetés során hasonló húsbavágó kérdésekről beszélgethettünk.
A University of Austin-hoz köthető hasonló tapasztalataim sora tovább fűzhető érdekesebbnél érdekesebb élményekkel. A texasi milliárdos befektető és vállalkozó, Joe Lonsdale a vállalkozói szellemiség fontosságáról, a társadalmi intézmények hatékonyságának korlátosságáról és az innováció folyamatos szükségességéről tartott előadást. Geoff Lewis a vállalkozói magatartásról és a hagyományos karrierutak csapdájáról beszélt. Geoff szerint egy jól funkcionáló csapat kulcsa vállalkozói környezetben a különböző egyének képességi szintézise, amely fontosabb a csapatot alkotó egyének ambíciójánál és hatalmi vágyánál. A vállalkozói hátterű csúcsagyak mellett többek között Nadine Strossen, az American Civil Liberties Union hajdani elnöke, Bari Weiss, és Amber Allen is tartottak előadást a képzésen megjelent diákok számára. A velük való szóváltás is rendkívül izgalmas volt.
Azért jelentkeztem a UATX legelső programjára, hogy betekintést nyerjek a jelenkori amerikai szellemi környezetben létrejött texasi egyetem működésébe, amely egy heterodox alternatívát kíván nyújtani a fennálló intézményekkel szemben. Az új egyetem által kínált lehetőséggel megtapasztalhattam a jelenlegi mainstream akadémiai elit által elképzelt gondolatiság alternatíváját, amely nagy fellélegzést és jelentős kihívást is jelentett egyaránt. Ami a “Magányos Csillag” égboltja alatt zajlik, nem más, mint az akadémia eredeti céljának visszaállítására tett kísérlet, jelszavai véleménypluralitás és szabad gondolkodás. Ugyan az intézmény még nincs egyetemként akkreditálva, az általa biztosított környezet lehetővé teszi, hogy az ideák versenyének szellemiségében, bármiféle morális meglincselés nélkül, szabadon gondolkodjunk. Ez az egyetem 30 éven belül a Borostyán Liga egyetemeinek kaliberével fog versenyezni az intézmény kijelölt célkitűzése és a mögötte meghúzódó humán input miatt. Minden jel arra mutat továbbá, hogy Texas lesz az egyik legfontosabb új szellemi, vállalkozói, és infrastrukturális központja a világnak. Érdemes tehát hazai intézményeknek is figyelemmel követni a UATX fejlődését. Ami pedig a kalandvágyó magyar diáktársaimat illeti, a UATX-en tanulni rendkívüli lehetőség számukra, amit jó szívvel tudok ajánlani.
- írta: Janzsó Róbert
