Olvasási idő: 3 perc
Két féle ember van: a biztonságra törekvő és a kihívást kereső, és ez a két tábor sosem fogja megérteni egymást – mondta Sterczer Hilda az MCC pécsi képzési központjában Expedíciós hegymászás – A felelőtlenség teteje? című előadásán.
Suhajda Szilárd halála után megtelt a sajtó az őt bíráló írásokkal: Minek ment oda? Miért kockáztatta az életét, miközben otthon várta kisgyermeke és felesége?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések merültek fel az emberekben, ám Sterczer Hilda hegymászó szerint a válaszok nem ilyen egyszerűek. Erőss Zsolt özvegyeként és két nyolcezres hegycsúcs meghódítójaként tudja, hogy a hegymászás sokkal többről szól, mint a határaink feszegetéséről.
Számomra egy Magas-Tátrában tett túra volt az a pont, ami elindított ezen az úton. Ekkor úgy éreztem, hazaérkeztem. Ez sokkal több mint egy sport vagy egy hobbi. Aki mászik, az megtalálja a helyét a világban, közelebb kerül önmagához és Istenhez, ami az egyik legnagyobb ajándék, amit az ember megtapasztalhat. Elítélhetjük-e azt az embert, aki ezt az érzést keresi? Azt mondják, a hegymászás felelőtlenség, sőt Istenkísértés. Ám ha eleget gyakorlunk, és tiszteletben tartjuk a hegy, a természet szabályait, akkor képesek leszünk megérteni a hegyeket és bennük önmagunkat. Képesek leszünk akár emberfelettinek tűnő teljesítményre is. Itt a hegyekben érzi igazán az ember, hogy mennyire törékeny és hogy nem mindenható. Azt gondolom, mindenkire ráférne egy kis hegymászás.
A hegymászás közben ráadásul idegen országok kultúráit is megismerhetjük, azoknak minden szépségével és árnyoldalával együtt. Az, ami nekünk természetes, hogy a gyerekek iskolába járhatnak, vagy olyan professzionális tehetséggondozó intézményekben tanulhatnak, mint az MCC, a világ számos helyén elképzelhetetlen. Egyszerűen luxus elengedni a gyerekeket tanulni, mert így a munkaerőt engedi el a család, ezért a legtöbben benne ragadnak az egyszerű, kétkezi földműves létben. Becsüljük meg tehát azt, ami itthon megadatik nekünk – osztotta meg tapasztalatait Sterczer Hilda.
Visszatérve Szilárdra, biztosíthatok mindenkit, hogy egyetlen hegymászó sem úgy indul neki a csúcsnak, hogy meg akarna halni. Örömmel, eufórikusan állunk a csúcson, de tudjuk, hogy itt vagyunk legtávolabb az élettől. Tudjuk, a szabályok azért vannak, hogy betartsuk őket és visszatérjünk, mert fontos az élet! Sajnos azonban egy nyolcezres csúcs közelében mindig adódhat olyan helyzet, amikor át kell hágni egy szabályt, mert egyszerűen nem lehet máshogy. Ezt tudomásul kell venni. És igen, itt is, mint akár az autóban ülve az úton előfordulhat olyan hiba, ami az ember életébe kerülhet. Az életben talán a legfontosabb mégiscsak az, hogy keressük azokat a célokat, melyek minket egésszé tesznek. Nekünk a hegymászás ilyen, és ezt nem adnánk semmiért – zárta gondolatait Erőss Zsolt özvegye.
