Szakmai eseményünk központi kérdése az volt, hogy ki viseli a legnagyobb felelősséget a következő nemzedék értékrendjének és mentális egészségének alakításában: a család vagy az iskola? A témáról Joanna Williams, a Cieo agytröszt alapítója és igazgatója, az MCC vendégelőadója beszélt a debreceni MCC-ben.
Williams előadásában hangsúlyozta, hogy a gyermekek szorongása és mentális problémái napjainkban egyre nagyobb figyelmet kapnak, és ez a pedagógusok, valamint a szülők számára is komoly kihívást jelent. Az előadó szerint a mindennapi aggodalmak – például egy házi feladat elfelejtése – gyorsan megoldhatók, míg a szorongás és a depresszió már mélyebb hatással bír a gyermek önazonosságára. A probléma ott kezdődik, amikor a gyermek negatív érzelmei a személyiségének meghatározó elemévé válnak, és mentális betegséggé fejlődhetnek.
” Ha valaki szomorúnak érzi magát, az normális emberi érzelem és nem hiszem, hogy ezzel bármi probléma lenne. De innen gyorsan eljutunkodáig, hogy a gyermek depressziós, szorongással küszködik és ez egyfajta identitásmeghatározó tényezővé válik a gyereknél, beépül a személyiségbe és ez egy mentális problémává válik. A tanároknak van felelőssége abban, hogy figyeljenek a gyerek mentális egészségére, és van az osztályban néhány olyan beavatkozási lehetőség, ami hasznos lehet.” - magyarázta előadónk.
Joanna bemutatott néhány pedagógiai eszközt, amelyeket egyes angol iskolákban alkalmaznak a gyermekek érzelmi jólétének támogatására. Ilyen például a napi vagy heti beszélgetési kör, ahol a gyerekek megoszthatják problémáikat, vagy az ún. "aggodalomdoboz", amelybe névtelenül is bedobhatják a gondolataikat. Emellett az „emocionális hőmérséklet” mérése is fontos eszköz lehet, amely során a tanárok rendszeresen megkérdezik a diákokat arról, hogyan érzik magukat.
Williams ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a túlzott figyelemfelhívás a mentális problémákra akár negatív hatással is lehet. Ha a gyermekeket rendszeresen kérdezik a problémáikról, az bennük is megerősítheti azt az érzést, hogy valami baj van velük. Ezért a tanároknak és a szülőknek is egyensúlyt kell találniuk a támogatás és a normalizálás között, elkerülve, hogy a természetes érzelmi ingadozásokat azonnal mentális betegségként kezeljék.
A család és az iskola együttműködése elengedhetetlen a gyermekek egészséges fejlődése szempontjából.
