A Balti-tenger, mint a NATO tava?

Finnország és Svédország tavalyi NATO-csatlakozási kérelme sokak számára talán hirtelen lépésnek tűnt, ám valójában ezekben az országokban már jóval a konfliktus előtt vita folyt arról, hogy csatlakozzanak-e a szövetséghez vagy sem. A háború előtt a finn állam el akart kerülni minden összeütközést vagy szakítást Oroszországgal, és úgy érezték, hogy a NATO-val való addigi partnerség elegendő, így az integrációt követelő hangok kisebbségben voltak. 2022. február 24-től azonban Helsinki az úgynevezett NATO-opciót elengedhetetlennek tartotta, mivel a finnek keleti szomszédjukat – amely mellesleg a világ egyik legnagyobb nukleáris arzenáljával rendelkező országa – elkezdték minden eddiginél kiszámíthatatlanabbnak látni. A Budapest Lectures rendezvényen Henri Vanhanen először a finn-orosz kapcsolatokról beszélt: szerinte az Oroszországhoz fűződő viszony mindig is a finn külpolitika egyik meghatározó eleme volt. A semlegesség politikája a hideg háború idején volt járható út Finnországnak, azonban az 1995-ös EU-s csatlakozás óta Finnország már nem tekinthető semleges országnak – vélekedett a szakember. Henri Vanhanen véleménye szerint az orosz vezetés nem számolt a finn NATO tagsággal, hiszen nem gondolták, hogy országának lesz elég bátorsága megtenni ezt a lépést, azonban a szakember úgy véli, hogy nem nyújtották volna be a csatlakozási kérelmét, az egyértelműen a gyengeség jele lett volna. Az előadáson elhangzott: a finn hadsereg rendkívül jól felszerelt, több, mint 280 000 katonával és mintegy 900 000 tartalékossal rendelkezik és ha Svédország is csatlakozik a szervezethez, a NATO egy erős tengeralattjáró flottával bővülne, nem beszélve a rendkívül erős légi arzenálról, így a Skandináv félsziget a NATO északi erődjeként működhetne – zárta gondolatát Henri Vanhanen.