A 19. ENYSSP konferencia Tallinnban

Az MCC-Mindset Pszichológia Iskola Sport és Teljesítmény műhelyének első ízben volt lehetősége belekóstolni a híres ENYSSP hangulatba hallgatóként és egyben előadóként. Fülöp Ákos és Sárkány Dominik vezetésével hét kiváló pszichológustan hallgató kapta meg a lehetőséget, hogy megtapasztalja egy nemzetközi konferencia velejáróit.

A népes különítmény szerda korán reggel indult útnak. Az első megálló Varsó, ahol volt idejük gyorsan kiszaladni a városba. Egy gyors séta után vissza a reptérre és tovább indultak Tallinnba.

A Balti-tenger partján elterülő város, körülbelül negyed akkora, mint Budapest, mind lakosságát, mind méretét tekintve. A gyönyörű állapotban megőrzött óváros mellett, megtalálható a szupermodern belváros is. Ezen kettősség érzékelteti az elmúlt évtizedek töretlen fejlődését, hiszen Tallinn az Európai FinTech egyik fővárosa.

Ezen programot Berecz Antónia a Miskolci képviselet diákja szervezte:

„Kirándulásunk első állomásaként meglátogattuk Magyarország Tallinni Nagykövetségét, ahol Földi Mátyással, a külgazdasági attaséval volt szerencsénk találkozni és beszélgetni. Rengeteg információval gazdagodtunk Észtországról, illetve Tallinról, elsősorban a gazdasági helyzet, valamint a fejlesztési stratégiák tekintetében. Szó esett természetesen arról is, hogy magyar szemmel mik azok a kulturális különbségek, amelyek érdekesek lehetnek Észtországban, valamint az emberek természetéről és értékrendjéről is beszélgettünk. Betekintést nyertünk a nagykövetségi feladatkörökbe, kisebb rálátást kaptunk, hogy milyen képességekre van valakinek szüksége ahhoz, hogy egy ilyen munkakörben tevékenykedhessen.”

Gyors búcsúzást követően, kicsit késésben szaladt tovább a különítmény a Tallinni Egyetemre. Regisztrációt követően tizenhárom különböző országból érkezett, több mint száz pszichológussal várták a megnyitót. A légkör könnyed, fiatalos, melyet az első pillanattól áthatott a híres Enyssp hangulat.

A könnyed bevezető után, viszont bomba rajtot vett az esemény. Dr. Paul Wylleman, a brüsszeli egyetem professzora és a Belga Olimpiai csapat sportpszichológusa a „The role of sport psychology and sport psychologists at elite and Olympic level” című előadásával rányitottuk az ajtót a pszichológia tudományára. Holisztikus rendszerszintű szemléletével, olyan szakmai struktúrát vázolt fel, amelyet a hazai specialitások figyelembevételével adaptálva, nagy fejlődési potenciált szolgáltathat a következő évekre.

A nap további részében érdekes workshopokkal találkozhatott az ember, majd zárásként a „Children’s joy of movement is reflected in motor proficiency” című előadást hallgathatta meg. Az este hátrelévő része közösségi programmal folytatódott. A mind mingle, mint programelem lehetőséget biztosított a kötetlen eszmecserére, szakmai és személyes diskurzusok kialakítására.

Második nap korán indult. A legkeményebbek reggel hétkor könnyed futással hangolódtak a napra. A konferencia öt párhuzamos workshoppal folytatódott.

Csupán egyet kiemelve közülük: Dr. Antonis Hatzigeorgiadis a Thessaloniki Egyetem professzora az „Advances in self-talk research and informed practice” című edukativ, majd sajátélmény worksopján dolgozhattunk közösen a különböző teljesítményhelyzetek során tapasztalt belső beszéd észlelésén és megformálásán. A workshop azért is volt kiemelten érdekes a számunkra, mert hallgatóink közül, Tápai Anna OTDK tervekkel vág neki ezzel a témával a következő szemeszternek.

„Az elméleti bevezetőt követően, amiben a professzor röviden, de átfogóan összefoglalta a belső beszéddel és annak teljesítmény és sport pszichológiában történő alkalmazásával kapcsolatos ismereteit és tapasztalatait, a vendégeknek lehetőségük nyílt kis csoportokban, egy szimulált gyakorlati helyzetben is alkalmazni, a frissen szerzett tudásanyagot. A résztvevők választhattak egy rövid távú self-talk intervenció szerepjátékos levezénylésében (terapeuta-sportoló szerepekben), vagy egy hosszú távú, edzéstervbe épített belső beszédes teljesítményjavítás lépésről-lépésre történő megtervezése között, amely feladatok elvégzését a professzor végig segítette. Ezalatt a részvevők megoszthatták egymással ötleteiket, gondolataikat és kérdéseiket a témával kapcsolatban, miközben egy vezetett, de nem irányított gyakorlat kereteiben alkalmazhatták korábbi és ott szerzett ismeretanyagukat, illetve saját intuícióikat és kritikus gondolkodásukat.”

A kurzus egyrészt érthetően és letisztultan összesítette a belső beszéd működéséről és felépítéséről jelenleg elérhető tudásunkat, másrészt rávilágított annak a teljesítményre gyakorolt hatásában rejlő, gyakran kiaknázatlan potenciálra, ezzel is hangsúlyozva a további kutatások és a felhasználással kapcsolatos tapasztalatok bővítésének fontosságát.

A folytatásban rövid és dinamikus prezentációkat láthattunk, amelyek közül kiemelkedett David Forster publikus beszéddel kapcsolatos kutatásának bemutatása. Az angol kutató előadásmódjával és prezentációs képességével tarolt és talán a konferencia legjobb minőségű előadást hallhattuk tőle. Nagyon jó példát mutatva arra, hogy milyennek is kell lennie napjaink előadásának.

A nap zárásaként, egyenesen Ausztráliából, a Canberai Egyetem professzora érkezett a színpadra. Egy nagyon személyes vallomásán keresztül mutatta be a kiégés, depresszió és az öngyilkossági gondolatok dinamikáját.
Dr. Richard Keegan az egyik leghíresebb és legtermékenyebb kortárs sportpszichológusa világunknak. Már nagyon fiatalon számos könyv és publikáció szerzőjeként lett az egész világon ismert szakember. Azt viszont kevesen tudták, hogy a háttérben súlyos klinikai depresszióval küzdöt. Személyes vallomásán keresztül kaphattunk betekintést a gyógyulás folyamatába. Az előadásának unikalitását a Netflix BoJack Horseman című animációs filmből kivágott és szemléltető eszközként használt részletek adták.

A szervezők tapasztalatát mutatja, hogy jól súlyozva harmadik napon a workshopoké volt a főszerep. Rögtön az első blokkban magasra tette a lécet Magyar kollegánk, Barta Gábor.  Az „Experiencing body awareness: A body-focused exploration on how we connect to ourselves and others” cím sejteti, hogy valami izgalmas fog történni, de az ott tapasztaltakra kevesen, ha számítottak. Rendhagyó elrendezésben önismereti és mindfulness technikákkal megtapasztalhatták a résztvevők a jelenbe levés képességét, a különböző érzékszervi modalitásokra való nyitottságot és odafigyelést, majd közösségben, szinte tömegben való működést.

Pállfi Dorottya a Pécsi Egyetem hallgatójának tollából láthatunk a kulisszák mögé: 

„A workshop interaktív formában azon kérdésekre hivatott választ adni, hogy mennyire vagyunk tudatában testünknek, ismerjük-e a határainkat, és odafigyelünk-e a testünk jelzéseire. A workshop kezdetén Gábor arra kért minden résztvevőt, hogy önmagunkra koncentrálva sétáljunk körbe a teremben, melyet olyan kérdésekkel segített, mint például „Milyen érzés, ahogy a lábunk a földhöz ér, ahogy a ruha érintkezik testünkkel?”. Ezen kérdésekkel az érzékszerveinket célozta, hallást, látást, szaglást, érintést. Ezután arra kért minket, hogy álljunk párokba, majd meg kellett tartsuk a párunk egyik karját, miközben ő ellazította és elengedte azt. Ezzel a feladattal rávilágított arra is, hogy önmagunkat, a testünket nem feltétlen tudjuk mások nélkül érzékelni. Ezután egy újabb párt kellett válasszunk, majd felállította az egyik párt a terem egyik oldalára, a másik személyt a másik oldalra, egymással szembe fordulva, és kérte, hogy anélkül, hogy beszélnénk olyan távolságra álljunk meg egymástól, ami mindkét fél számára kényelmes. Majd arra kért mindenkit, hogy nézzen a másik szemébe és tartsa a szemkontaktust. Ez a gyakorlat hat percig tartott, azonban ezt csak a végén derült ki. Nagyon érdekes volt, ahogy az elején minden páron látszódott, hogy zavarban van, kellemetlenebbül érzi magát, de ahogy teltek a percek, egyre inkább csendesebb, nyugodtabb lett mindenki. A workshop végéhez közeledve pedig a termet elfelezte, és arra kért mindenkit, hogy próbáljunk bemenni a terem középre, majd vissza a szélére, anélkül, hogy bárkihez hozzá érnénk, és megállnánk. A nyitó feladatban való séta azt érzékeltette, hogy egyedül vagy a tömegben, a tömegtől elkülönülve figyelsz önmagadra, míg az utolsó feladattal a tömeg részének érezhettük magunkat, egyként mozogva.”

A konferencia záróakkordjaként pedig az MCC-s különítmény is színpadra állt és „Navigating emotions in sport: A meta-exploration of athletes „inner game”” címmel tartott szakmai vitán és dichotóm döntési helyzeten alapuló tréninget tartottak. A workshop vezetője, Sárkány Dominik szerint:

„A workshop elsődleges célkitűzése az volt, hogy rávilágítson a sportolói közegben megjelenő érzelmileg terhelt helyzetekre, és hidat teremtsen a szakemberek között a különböző egyéni érzelemszabályozó stratégiák használatára vonatkozóan. Ennek megvalósítására strukturált kérdéslistákat használtunk, amelyek sorvezetőként szolgáltak a résztvevőknek a különböző témák (pl. konfliktusmenedzsment, fájdalom és gyász megélése, agresszió kezelése stb.) kifejtésére és a saját tapasztalatok megosztására. A workshop második szekciójában egy interaktív vitára került sor. Ennek elsődleges célkitűzése az volt, hogy a szakemberek olyan helyzetbe kerüljenek, ahol nyílt, rögzített álláspontú szerepvállalásra vannak rákényszerülve, majd ezt követően szakmai szempontú vita valósulhasson meg különböző határhelyzetekkel kapcsolatban (érzelmi abúzus lereagálása, érzelemkifejezés magas teljesítménynyomás jelenlétében).”

A nagy létszámú workshop lebonyolításában diákjaink is besegítettek és Szegedi képzési központot képviselve, Nagy Rita Anna és miskolci kollegája Nácsa Dominik segédkezett. Az előbbi tollából tekinthetünk a Workshopra:

„A Navigating emotions in sports: A meta-exploration of atlhletes „Inner game” nevű workshop, amit Sárkány Dominik vezetésével tartottunk, a sportolók belső érzelmeiről, az azokra adott reakciókról és a hozzájuk kapcsolódó gondolatokról szólt. A résztvevők először a world café módszer alapján csoportokba rendeződtek és 4 körben, előre megadott témákban kellett beszélgetniük 8 percig, úgy, mint: gyász, a siker megélése stb. Az ötödik „joker” körben, pedig saját élményüket oszthatták meg egymással. A workshop második felében az összes jelenlévő összegyűlt, majd egy kapott tételmondat alapján egyik vagy másik oldalra kellett állniuk, annak függvényében, hogy egyetértenek-e a tételmondattal vagy sem. Olyan állításokról kellett dönteniük például, hogy: „Az a pszichológus, aki csak a pszichológia kognitív részére helyezi a hangsúlyt és az érzelmekkel nem is foglalkozik, elégetheti a diplomáját” vagy „Van olyan reakció egy sportoló érzelmére, ami nem megbocsátható”. Miután mindenki döntött, a két oldal összeütköztethette érveiket, majd a vita végén, lehetőség volt ismét oldalt választani. A workshop lehetőséget ad arra, hogy a sok kutatási adat és pszichológiai tény között, elgondolkodjunk egy igen gyakori jelenségen, ami olykor elkerüli mindünk figyelmét: az érzelmek jelenlétét a sportban és azok számos tényezőre gyakorolt hatását, úgy mint: teljesítmény, motiváció stb. Izgalmas ezeket a kérdéseket bármilyen közegben megvitatni, legyen szó csak pszichológus résztvevőkről vagy egy kicsit vegyesebb gárdáról. Még nagyobb izgalom volt, hogy hallgatóként segíthettük Dominik munkáját, így mi is kipróbálhattuk magunkat egy nemzetközi közönség előtt, ami igazán komfortzónán kívüli élmény volt, mi mégis biztonságban tapasztalhattuk meg, milyen is, mikor nem a közönség soraiban ülünk.”

A szakmai programok mellett volt egy kis idő felfedezni a várost és szabadidős programokon is részt vettek diákjaink és oktatóink.

„Tallinn, egy elképesztő város, ahol egyszerre él egymás mellett a jövő és a múlt. Az óvárosban megcsodálhatóak az igazi 1300-1500-as évekbeli épületek, ami a középkor ikonikus hangulatát idézik. Ugyanebben a városban csupán pár száz méterre pedig a jövő található. Hatalmas, modern, üvegfalú épületek, amelyek az élenjáró informatikai cégeknek adnak otthont. Ha ez önmagában nem lenne eléggé lenyűgöző, akkor pedig csak két lépéssel kell arrébb menni és rögtön egy mesebeli tengerparton találhatjuk magunkat, mindez kényelmes gyalogtávon belül. Három eltérő profil, gyönyörűen ötvözve, ez Tallinn.”

Foglalja össze az élményeket szemléletesen Nácsa Dominik a miskolci képzési központ diákja.