Olvasási idő: 3 perc
Különböző pszichológiai témákkal találkozhattak az Erdélyi Középiskolás Program résztvevői október 14-én.
Nehéz lenne egy szakmai beszámolót írni az októberi, kolozsvári e-KP szombati eseményéről, de szerencsére saját élményeimről és benyomásaimról kell számot adnom. Olyan élménybeszámolót igyekszem írni, amely a legőszintébben és leghitelesebben képes megörökíteni a hétvége minden történését.
Körülbelül 14 órakor indultunk Sepsiszentgyörgyről, majd Csíkszeredán át, Székelyudvarhely és Korond érintésével érkeztünk meg a kincses városba. Az 5 és félórás út fergetegesen telt. A kolozsvári Sapientia EMTE impozáns épületébe érkezve átestünk a szokásos papírmunkán, majd lepakoltunk, és elfogyasztottuk jól megérdemelt vacsoránkat. Emellett sor került egy gyors városnézésre, és arra is volt időnk, hogy csoportképet készítsünk. Szállásunkra visszatérve a lefekvés előtti időt ismerkedéssel, beszélgetéssel töltöttük.
Másnap hajnali 7:45-kor ébredtünk, ránk fért az alvás. Mosakodás, öltözés, „ágyvetés” és a nap legelső kávéja egy kis péksütivel. A délelőtti program keretében részt vettünk Demeter András, a Mindset pszichológiai szaklap Politikai Pszichológia rovatának vezetője által tartott előadáson. Demeter a politikai pszichológia szemszögéből boncolgatta a menekültkérdést, valamint az álhírek és összeesküvés-elméletek terjedésének legfőbb okait. Az előadás minősége, tartalma mellett az előadót is csak méltatni tudom. Demeter András személyében egy olyan felkészült előadót köszönthettünk, aki kellő nyugodtsággal kezelte, ha egyes témák hatására a közönség soraiból elhangzó különféle vélemények, ideológiák összecsaptak.
A délelőtti blokkot egy hangulatos közös pizzázással zártuk. Ezt követően mindenki részt vett azon a két programon, amelyet előzetesen választott a három lehetőség közül.
Én Szabó Jennifer és Patterman Péter genderelméletet taglaló előadását és Kádár Fruzsina fogyatékossággal élők mindennapjait bemutató workshopját választottam. Jennifer és Péter előadása teljes mértékben újat tudott mutatni számomra, és elképesztő kérdések feltételére késztetett. Kádár Fruzsina workshopja elég mozgalmasnak, interaktívnak bizonyult. A különböző játékok során az élet egy olyan oldalát tapasztalhattuk meg, amelyre a hétköznapok világában sajnálatos módon közömbösséggel tekintünk. Csodálatos volt.
Hosszantartó búcsúzkodást követően elköszöntünk Kolozsvártól, és ki-ki elindult hazafelé. Talán kijelenthetem, hogy mindezeket követően mindannyian valamelyest jobban tisztában vagyunk saját lényünkkel és embertársainkkal. A hétvége folyamán jobban megismerhettük egymást, megcsodálhattuk Kolozsvár csodálatos belvárosát. Őszintén: alig várom a következő e-KP-szombatot.
Vargyas Szilamér
