19-re lapot húzni

19-re lapot húzni – azaz igaz-e a politikában is a mondás, miszerint „Aki mer, az nyer, bátraké a szerencse!”, illetve mit tehetnek a pártok, a kormányok olyan bizonytalan időkben, mint a mai háborús válsághelyzet. Többek között ezekről a kérdésekről is ír a közgazdász-politológus hamarosan megjelenő könyvében.

A szakembert a COVID-járvány utáni helyzetről, a gazdaság újraindításáról is kérdezte a közönség. Gallai Sándor szerint ezen a téren a gazdaságpolitikában jól látható különbség van a tengerentúlon és idehaza. Míg ott a válságkezelésre azt a megoldást választották, hogy minden rászorulónak juttattak segítséget, aki igényelte – számolva az elkerülhetetlen inflációs hatással –, addig nálunk a kormány a munkáltatókat segítette, és megpróbálta a munkaerőt megerősíteni. A vendéglátásban és a szállodaiparban megnövelték a felújításra és bővítésre fordítható támogatási összeget, a hitelköltségeket és az adóterheket pedig csökkentette a kormány, és mindez végül kiteljesedett egy gazdaságélénkítő csomagban. Az új gazdaságpolitikában fontos kérdés az export, ezt láthatjuk az extra adóknál és az állami támogatások elosztásánál is. Míg korábban nagyon „együtt mozogtunk” a német piaccal, most leváltunk róla – tette hozzá a közgazdász –, mert ott nem indult be olyan dinamikával a járvány után a gazdaság, mint nálunk. Ez egy új jelenség volt, hiszen korábban a régión belül Magyarország mindig a leglassabb országnak számított.

A V4-ek szerepéről, keleti nyitásról, az euró bevezetéséről és a jogállamiság kérdéséről is kérdezték a vendégek az előadót, de természetesen mindenkit leginkább a szomszédban zajló orosz-ukrán háború gazdasági és politikai hatása érdekelt.

A mögöttünk álló történelmi tapasztalatokkal nekünk, magyaroknak nehéz elképzelni, hogy Oroszország veszítsen – mondta Gallai Sándor –, de Nyugaton sok helyen ennek az ellenkezőjét gondolják. Nem csak gazdaságpolitikai, de morális oldala is van ennek a kérdésnek, mert sokan a jó és rossz harcának tekintik ezt a háborút, ezért az Európai Unióban nem túl jó a megítélésünk. Még a sok mindenben hozzánk hasonlóan gondolkodó Lengyelország is másképp látja ezt a kérdést, mint mi. A lengyel kisebbség is ott van Ukrajnában ugyanúgy, mint a magyar, de Lengyelország nem szeretne Oroszországgal szomszédos lenni, számukra Ukrajna megmaradása és szomszédsága ezért is fontos tényező. A szakember úgy véli, nem lesz hosszú távú ez az eltávolodás a két ország között.

Az olajembargó kapcsán Gallai Sándor elmondta, hogy ez egy olyan szakpolitikai kérdés, amiben nincs konszenzus az uniós országok között. A pesszimista forgatókönyvek szerint az is előfordulhat – tette hozzá –, hogy importvám kerül az orosz olajra, ami ugyanolyan drágává teszi azt, mintha Nyugatról kapnánk. A

magyar kormány, ameddig csak lehet, tartja az árstopot, mert tudja, ha elengedi, az erős inflációhoz vezet.

A háborús konfliktus sok országnak nem tesz jót sem gazdasági, sem politikai szempontból, a NATO viszont profitál a háborúból, hiszen a 2008-as válság idején lecsökkentett hadi kiadásokat most újra megemelték az országok, ismét egyre többet költünk fegyverekre, és még a német „zöldek” is a fegyvervásárlásra buzdítanak, mert félnek.

Azzal a véleménnyel, hogy ez a háború magyar szempontból nem lehet pozitív kimenetelű, mindenki egyetértett a beszélgetés során. Nagyon sok magyar hagyta ott az otthonát Ukrajnában, legtöbbjük véglegesen, tehát a háború következtében szinte teljesen eltűnik onnan a magyar kisebbség – vázolta fel a jövőt Gallai Sándor. Hozzátette, még azok is nehezen tudnak majd hazatérni, akik csak ideiglenesnek gondolták az otthon elhagyását, mert a házaikba beköltöztek a keleti országrészekből elmenekülő ukránok.

A közönség természetesen szerette volna megtudni, hogy mikor lesz vége a háborúnak, és milyen hatással lesz mindez a gazdasági életre, de a szakember mosolyogva megjegyezte, hogy ő tényeken és adatokon alapuló elemzéseket végez, és sajnos jóslással nem foglalkozik.