A Magyar Művészet a Magyar Művészeti Akadémia kéthavonta megjelenő művészetelméleti orgánuma, amely valamennyi művészeti ág jelenségeivel, valamint a művészeti mező, a művészet és a társadalom viszonyrendszereivel foglalkozik. A tudományos világkép talaján áll, de – a művészettudománytól és a művészettörténettől az esszéig – tekintetbe veszi a művészetről való beszédmódok sokféleségét, kevésbé egzakt jellegét, relatív meghatározatlanságát és rögzíthetetlenségét. Elismeri, hogy az esztétikai viszony feltárására, a műalkotások leírására, a hatásmechanizmusok vizsgálatára irányuló buzgalom maga is a művészi invenció ismérveit hordozza, tárgyát teljességgel sohasem merítheti ki. A folyóirat szerkesztési gyakorlata egyetlen művészettudományi módszer mellett sem köteleződik el; teret enged a művészetről folyó diskurzusok felülvizsgálatának. A közlemények értekező stílusától ezért nem idegen a kísérletezés, a magyar művelődéstörténetben kitüntetett szerepet betöltő esszényelv.

 

Az eseményen a folyóirat idei márciusi és májusi lapszámait mutatjuk be három szerzőnk segítségével. Ungvári Judit színházi szakíróval a MITEM előadásairól, Erhardt Gábor építésszel Makovecz Imre mestereiről és tanítványairól, Sümegi István filozófussal pedig irodalom és filozófia kapcsolatáról beszélget a főszerkesztő, Falusi Márton író, költő, irodalom- és eszmetörténész.