Berecz András, az énekes, mesemondó most a hangyász vérmedvék szokásainak leírása ürügyén fordítja ki a világot, hogy rejtekébe pillantsunk. Pincét ás, hogy tornyot emeljen. Nyílvesszeit, szavait most is kéjjel húzza hátra, hogy azok – legalább mire a só megnyüvesedik – láthatárig repüljenek. Berecz András még tudja a feledésbe merülő dzsungeltörvényt: ha medve hátára hulltál, a fülit szorítsd meg jó nyugodtan, lép az úgy, mint a huszárló. Az is az emlékei közt van, hogy jobb így, medvegelve száguldozni, mintha a nyakadba makkfa dőlne - vitézül!

Berecz András az első dalokat édesanyjától tanulta, aki a híres kunhegyesi táncos, tréfafa és nótafa, Tanka Gábor lányaként sok ilyet tudott. Erdélyben, Moldvában, Felvidéken, Somogyban, Nagykunságban, Nyírségben dalokat, meséket, tréfákat gyűjtögetett a hosszú évek során, melyeket később az emberek számára előadás formájában adott és ad a mai napig át. Kedves dalai és meséi a honát kereső és a nagyon szerelmes ember hallomásai, látomásai, melyek a felnőttekhez szólnak inkább. 

Vendégünk:

Berecz András Kossuth, Príma és Magyar Örökség díjas mesemondó, folklórkutató, népdalénekes