Szendrey Júlia nem csupán Petőfi Sándor költőnk felesége volt, hanem a 19. század egyik legösszetettebb nőalakja. Kevéssé ismert költészetében és leveleiben egyaránt felfedezhető az a belső feszültség, amely a romantikus eszmények és az anyai valóság között húzódik. Verseiben a gyermek a tisztaság, az ártatlanság és a remény jelképe, de leveleiben már a gondterhelt, szigorú édesanya hangját halljuk. A „Három rózsabimbó” című versében Júlia szinte szent szerepként jeleníti meg az anyaságot, miközben a mindennapokban kemény elvárásokkal nevelte gyermekeit. Ez a kettősség – az álmodó költő és a fegyelmező anya – teszi őt igazán emberivé. A 19. században éppen ekkor kezdett megváltozni a gyermekről és nevelésről alkotott kép. Egyre többen hitték, hogy a gyermek nem „megtörendő” lény, hanem kibontakozásra váró személyiség. Szendrey Júlia maga is e szellemiségben élt: gyermekeit taníttatta, fordított, írt, és példát adott arra, hogy az anyaság és a műveltség nem egymást kizáró, hanem egymást erősítő értékek. Életében a romantikus vágyak és a mindennapi küzdelmek folyamatosan egymásnak feszültek. A költőnő, az anya és az értelmiségi nő egyszerre volt jelen benne –és talán éppen ezért érezzük ma is úgy, hogy Szendrey Júlia igazi arca nem az irodalmi legendákban, hanem az emberi esendőségben és a szeretet erejében rejlik.

Előadó: Szűts-Novák Rita, Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, Nyelv-és Irodalomtudományi Intézet,
Irodalomtudományi Tanszék - irodalom, - és (nő)neveléstörténész, egyetemi adjunktus

Az eseményen történő részvétel ingyenes, azonban regisztrációhoz kötött.

A regisztráció határideje: 2026. április 14. (kedd) 16:00 óra

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!