Az MCC szabadkai képzési központja 2024 őszén nyitotta meg kapuit a vajdasági diákok előtt – az indulás óta magam is lelkesen részt veszek a Középiskolás Program építésében. Meggyőződésem, hogy egy inspiráló közegben bárki képes túlszárnyalni önmagát - nap mint nap olyan diákokkal dolgozom együtt, akiknek kíváncsisága, teherbírása és szerteágazó tudása folyamatosan lenyűgöz, ami arra sarkall, hogy én is a maximumot hozzam ki magamból.   

Számomra ez jelenti a tehetséggondozás legnemesebb formáját: egy olyan lelkesítő és biztonságos közeget teremteni, ahol a diákok őszintén kérdezhetnek, próbára tehetik önmagukat, feszegethetik határaikat, és megszerzett tudásukat a közösség javára fordíthatják.   

A KP-ban arra törekszünk, hogy diákjaink ne csupán szakmai tudásukat pallérozzák, hanem önismeretükben, problémamegoldó- és kommunikációs készségükben is jelentős előrelépést érjenek el. Szabadka egyik legpatinásabb épületében azon dolgozunk, hogy KP-s diákjaink ne csupán kiváló koponyákká, hanem nagyszerű emberekké is formálódjanak, akik hosszú távú kapcsolatokat építenek és kölcsönösen támogatják egymást céljaik elérésében.  

Saját életutamban is meghatározóak voltak a középiskolás évek – talán ezért is tekintem szívügyemnek ezt a programot. Hiszek a szavak erejében és abban, hogy a választékos önkifejezés nem csupán eszköz, hanem a belső tartásunk tükröződése is.  

Nagyra értékelem az elmélyült emberi beszélgetéseket, egy pohár kiváló hazai bort vagy egy hosszú séta nyugalmát. Amikor csak tehetem, a bátyámmal Svájcban kalandorkodom, de a természet és az állatvilág iránti szeretetem gyakran vezet távoli tájakra. A mindennapok legkedvesebb pillanatait pedig az örökbefogadott cicám okozza, aki mellett megtanultam értékelni az élet apró, valódi örömeit.