Olvasási idő: 10 perc
Kutatási projektek
A természetjog szerepe a regionális emberi jogi ítélkezésben
Kezdetben mindkét bíróság – az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Amerika-közi Emberi Jogi Bíróság – nagymértékben támaszkodott a mérlegelési mozgástér (margin of appreciation) doktrínájára, amely felülvizsgálati standardként szolgált az olyan érzékeny kérdések eldöntésére, amelyekben az érintett közösségeken belül nem alakult ki konszenzus. E standard alapján a bíróságoknak visszafogottságot kellett tanúsítaniuk az erkölcsi, kulturális, gazdasági és politikai viták övezte ügyekben. Ezzel azt kívánták elérni, hogy a rendszer ne avatkozzon be aránytalan mértékben a nemzetállamok demokratikus folyamataiba.
Az idő múlásával azonban fokozatos változás következett be e felügyeleti nemzetközi testületek működésében. Döntéshozatali hatókörüket különböző eszközökkel kezdték bővíteni:
(i) joghatóságuk kiterjesztésével új szerződések és nem kötelező erejű nyilatkozatok alkalmazása révén;
(ii) a nemzeti igazságszolgáltatási szervek számára biztosított mérlegelési mozgástér szűkítésével;
(iii) az úgynevezett „élő instrumentum” (living instrument) és a pro homine értelmezési elméletek átvételével;
(iv) annak kimondásával, hogy a nemzetállamokat a felügyeleti szervek valamennyi döntése köti, függetlenül attól, hogy az adott állam részt vett-e az eljárásban; valamint
(v) új, a szerződések szövegében kifejezetten nem szereplő, hallgatólagos jogok deklarálásával.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Amerika-közi Emberi Jogi Bíróság hatáskörének e nem formális kiterjesztése számos, mindkét rendszer legitimitását és működőképességét érintő problémát vetett fel. E problémák kezelése elengedhetetlen, amennyiben e rendszerek a 21. század során érdemi hatást kívánnak gyakorolni saját régióikban.
A jelen kutatási projekt a fenti kérdéseket a természetjog-elmélet új nézőpontjából vizsgálja. A természetjog átfogó álláspontot dolgozott ki arra vonatkozóan, miként kell a nemzeti és nemzetközi szerveknek eljárniuk annak érdekében, hogy köztük méltányos és igazságos viszony alakuljon ki. E tekintetben a természetjog elvi megoldást kínál a nemzeti és nemzetközi hatóságok közötti együttműködés összehangolásának kihívására: ez a szubszidiaritás elve. E felfogás szerint a nemzetközi testületek nem a nemzetállami hatáskörök kiszorítására hivatottak, hanem azok támogatására olyan területeken, ahol egyes problémák kezelése több szereplő, szupranacionális szintű koordinációját igényli.
A politika fogalma a 19. század végi magyar művekben
A 19. század folyamán a politikáról alkotott nézeteket alapvetően az államközpontú szemlélet uralta, ugyanakkor a század második felében fokozatosan megindult a politikatudomány leválása a jogtudományról. Bár a politikai tárgyú vizsgálódások továbbra is elsősorban az állami tevékenységre összpontosítottak, és az államot tekintették a politikai küzdelmek elsődleges színterének, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a politikatudomány és a jogtudomány eltérő tárggyal rendelkezik. Ennek következtében – nagyjából párhuzamosan a jogtudomány történeti iskolájának háttérbe szorulásával és a közjogi dogmatika térnyerésével – a politika tudományos vizsgálata Magyarországon a jogi karokon önálló kutatási területté vált.
A politikatudomány jogtudománytól való elkülönülése jól tükröződik abban a folyamatban is, amelynek során a politikatudomány önálló tanszéket kapott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen (1873). A tanszék valamennyi későbbi vezetője (Szilágyi Dezső, Concha Győző és Szandter Pál) a politika tudományos vizsgálatához alapozó műveket publikált. Magától értetődő, hogy az ezekben a munkákban kidolgozott politika- és politikafogalom elemzésre érdemes, ha meg kívánjuk érteni, mit jelentettek a „politika” és a „politikai” kifejezések az akadémiai diskurzusban a 19. század utolsó évtizedeiben, illetve a 20. század első felében.
Alkotmányos pluralizmus és politikai realizmus az Európai Unióban
Az elmúlt évtizedben számos joghatósági igény körüli konfliktus bontakozott ki az európai térben. A nemzeti alkotmánybíróságok és az Európai Unió Bírósága különböző intenzitással ütköztek meg az „utolsó szó” kérdésében, vagyis abban, ki rendelkezik végső alkotmányos autoritással. E viták de facto pluralizmushoz, valamint egymással versengő - egyszerre ténylegesen létező és kívánatosnak tartott - alkotmányos rendek konfliktusához vezettek. Felmerül a kérdés, hogy e párhuzamos „világokat” szükséges-e valamiféle egységbe rendezni, vagy az alkotmányos pluralizmus fennállása önmagában is kívánatos jelenségnek tekinthető.
A jelen kutatási projekt a radikális alkotmányos pluralizmus és a politikai realizmus elméleti tételeire támaszkodva normatív álláspontot képvisel amellett, hogy az európai alkotmányosság dilemmájára a politikai kompromisszum - és nem a konfrontatív jogias megközelítés - jelentette és jelenti a helyes megoldást. Jóllehet a nemzeti politikai vezetők közötti alkuk, valamint a nemzeti kormányok részvétele az uniós jog elsőbbsége körüli, bírói úton nehezen feloldható konfliktusokban mindig is az európai integráció „DNS-ének” részét képezték, mind a teljes körű parlamentarizálás, mind a teljes körű bírói uralom hívei a politikai kompromisszumok és az Európai Tanács szerepének visszaszorítását szorgalmazzák az európai döntéshozatalban.
Ezzel szemben a kutatás nem csupán azt hangsúlyozza, hogy a kompromisszumok az Európai Unió fennmaradásának kulcsfontosságú elemei voltak, hanem normatív érveket is felhoz amellett, hogy a konfliktuskezelésben fenn kell tartani, sőt erősíteni kell az Európai Tanács és a nemzeti kormányok szerepét - még akkor is, ha ez az európai vagy a nemzeti felsőbíróságok, illetve parlamentek befolyásának rovására történik. A normatív kormányköziség továbbá általános következményekkel jár a pluralista európai alkotmányos berendezkedés egészére, valamint az Európai Unió Bíróságának intézményi reformjára nézve is.
Bírói korlátok a törvényhozással szemben Európában (1990–2020)
A JUDICON–EU egy nemzetközi, összehasonlító kutatási projekt, amelynek célja a bírói döntések sokféleségének feltérképezése, azok „erősségének” mérése, valamint a bírói magatartás magyarázata a törvényhozó hatalommal való viszony összefüggésében Európában.
Az alkotmánybíróságok és a parlamenti többségek közötti közelmúltbeli konfliktusok nemzetközi figyelmet irányítottak az igazságszolgáltatás és a törvényhozás kapcsolatára. Számos politikai szereplő amellett érvelt, hogy a bíróságok túlzott hatalomra tettek szert, és a politika szélsőséges mértékben „eljogiasodott”. E kijelentések kifejezetten vagy hallgatólagosan ahhoz a vádhoz kapcsolódnak, hogy a bíróságok túlzottan beszűkítették a törvényhozás mozgásterét. Mindazonáltal annak kérdését, hogy e hatalomkoncentráció ténylegesen milyen mértékben korlátozta a domináns politikai szereplők cselekvési lehetőségeit, mindeddig nem vizsgálták pontosan és szisztematikusan. A JUDICON–EU kutatási projekt e hiány pótlására törekszik a szakirodalomban.
A szisztematikus kutatás különösen indokolt, mivel megmagyarázatlan eltérés tapasztalható az alkotmánybíráskodás gyakorlata és annak empirikus vizsgálata között. Az alkotmánybíráskodással foglalkozó kutatások fő hiányossága egy leegyszerűsítő, dichotóm megközelítés, amely a bírósági döntéseket pusztán pozitív vagy negatív kategóriákba sorolja, vagyis aszerint, hogy egy adott jogszabályt alkotmányosnak vagy alkotmányellenesnek nyilvánítottak-e. Ez a szemlélet mélyen ellentmond a világméretű alkotmánybíráskodási gyakorlatnak, amely az elmúlt harminc évben a bírói döntések jelentős differenciálódását mutatja.
Továbbá a bírói döntések sokfélesége arra utal, hogy e döntések egy arányskálán is elrendezhetők, és „erősségük” szerint értékelhetők. A jelen kutatásban az erősség azt jelzi, hogy az alkotmánybíróságok milyen mértékben korlátozzák a törvényhozás mozgásterét. Bár az alkotmánybírósági döntések jogi kötőereje azonos, tényleges hatásuk a jogalkotási tevékenység terjedelmének szűkítésében eltérő lehet. A kutatás célja ezért egy olyan skála kidolgozása, amely a valósághoz igazodva képes megválaszolni, hogy a bíróságok általában milyen mértékben korlátozzák a törvényhozást.
Harmadrészt, az 1990 és 2020 közötti időszak valamennyi releváns európai alkotmánybírósági döntését tartalmazó adatbázisra építve a projekt lehetőséget teremt különböző bírói magatartásmodellek – például az attitűdmodell, valamint a belső és külső stratégiai modellek – kvantitatív tesztelésére. A bírói viselkedés társadalomtudományi módszerekkel történő magyarázata hosszú ideje meghatározó irány az amerikai empirikus jogkutatásban, és az utóbbi időben egyre inkább teret nyer az európai alkotmánybíróságok vizsgálatában is. A JUDICON–EU projekt átfogó adatbázisa lehetővé teszi a résztvevők és a külső kutatók számára egyaránt, hogy megalapozott következtetéseket vonjanak le az európai bírói magatartás természetéről.
