Olvasási idő: 4 perc
Meglepő tézissel indította az MCC Technológia Jövők Műhelye által szervezett panelvitát Raffaella Tenconi, a londoni ADA Economics vezérigazgatója. Meglepő, mert a közgazdászok között többé-kevésbé elfogadott konszenzus szerint a digitalizáció deflációs hatású, hiszen a digitális termékek és szolgáltatások ára majdnem zéró, az e-kereskedelem transzparenssé teszi az árversenyt, és Gordon Moore törvényét követve az elektronikus eszközök ára is folyamatosan csökken. Ám, ha minden tényezőt figyelembe veszünk, mondta Tenconi, mint például a vállalatok és az emberek részéről a digitális gazdasághoz való alkalmazkodás költségeit, a digitális technológiákba való befektetések kockázatait, valamint az új gazdaságra való átálláshoz nélkülözhetetlen tanulási folyamatot, akkor összeségében a digitalizáció ellentétes, inflációt gerjesztő hatással van.
A Cséfalvay Zoltán professzor által vezetett vitán Virág Barnabás, az MNB alelnöke és Orbán Gábor, a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatójával egyetértett abban, hogy rövidtávon valóban komoly, eddig nem minden esetben figyelembe vett költségekkel jár a digitalizáció, Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy hosszútávon, a sikeres átállás után a termelékenység növekedése miatt deflációs hatás várható.
Virág Barnabás a beszélgetés során kiemelte: hiába várják sokan azt, hogy a digitalizáció hatására a növekvő termelékenység csökkenő árakat eredményezzen, ez legfeljebb hosszútávon lehet igaz - rövidtávon a digitális megoldások elterjedése és az infláció kéz a kézben járnak. Éppen ezért véleménye szerint az infláció elleni küzdelembe komplex eszközöket kell használni, amelyek figyelembe veszik a digitalizáció hatásait. Az infláció megfékezéséről beszélve Tenconi kifejtette, hogy a nemzeti bankok csak akkor tudnak megfelelően reagálni az új kihívásokra, ha transzparensen működnek, és utalt arra is, hogy a Magyar Nemzeti Bank transzparenciája kiemelkedő.
Orbán Gábor a gyakorlati oldalról közelítette meg a problémát, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a legtöbb cég számára a digitalizáció nem a termelékenység növelésének eszköze, hanem a piacon maradás feltétele. Kiemelte azt is, hogy az ellátási láncok már ma is egyre inkább digitálissá válnak, ezért mind több vállalat gondolkodik a korábban Délkelet-Ázsiába kihelyezett termelési folyamatok visszatelepítéséről. Cséfalvay Zoltán szerint pedig Kelet-Közép-Európa és Magyarország abban érdekelt, hogyha ez a folyamat felgyorsul, akkor ezek a termelési folyamatok régióinkba jöjjenek, amihez további gazdaságpolitikai lepésekre van szükség.
A panelisták egyetértettek abban, hogy a jövőben két szektorra bomlik majd a gazdaság, kétfajta tekintetben is. Egyrészt, a fizikai javaknál továbbra is érvényben marad, hogy a befektetések megtérülési rátája idővel csökken, míg a digitális javaknál és szolgáltatásoknál éppen ellentétes jelenség figyelhető meg, a megtérülési ráta idővel növekszik. Másrészt, amíg a digitális gazdaságban a technológia egyre inkább átveheti az emberek szerepét, noha a gép és az ember együttműködése itt is nagyon fontos, addig a fizikai javakra épülő gazdaságban a digitális megoldások alapvetően csak kiegészítői lehetnek az emberi munkának.
A diákok kérdései javarészt a jövő munkahelyeit firtatták, és válaszában Cséfalvay Zoltán professzor kiemelte: főként azok a szakmák kerülnek majd előtérbe a digitalizáció hatására, melyekhez magasszintűtársas- és kreatív készségek szükségesek. A beszélgetés végén a panelisták a mesterséges intelligenciában rejlő korlátokra is kitértek. A résztvevők szerint az MI-megoldásokra nem valamiféle szupererőként, sokkal inkább egy még fejlődésben levő eszközként érdemes gondolni.
Írta: Cséfalvay Zoltán és Nagy Márton
