Tárik Meszár szerint amíg Iránnak van egy nem békés célú atomprogramja, addig marad a konfliktus Irán és Izrael között – többek között erről is beszélt az MCC Migrációkutató Intézet vezető kutatója, aki a „Zsidók egy arab országban" című könyvét mutatta be, illetve az izraeli-iráni háborút is elemezte a miskolci MCC-ben. A kutatót Tóth Bulcsú EP-s diákunk kérdezte.
Tárik Meszár nemrégiben megjelent könyvében egy különleges történelmi közösség sorsát mutatja be. A szerző személyes érintettsége – iraki származású édesapja és zsidó felmenőkkel rendelkező édesanyja – különös mélységet ad a kutatásnak, amely a kisebbségek társadalmi beilleszkedésének kérdéseit boncolgatja.
Az iraki zsidók története 2500 évre nyúlik vissza, ekkor érkeztek először a mai Irak területére. Hosszú évszázadokon át a régió szerves részét képezték, ám sorsuk drámai fordulatokat vett. A 634-ben bekövetkezett Perzsa Birodalom bukása és az iszlám vallás térnyerése után kisebbségbe szorultak, de még ez sem jelentett végzetes törést közösségük számára.
A valódi ellentétek a 13. században, a mongolok megjelenésekor alakultak ki. A mongolok nem muszlimokat favorizáló politikája miatt a muszlim többség körében elterjedt a zsidógyűlölet, amely évszázadokig meghatározta a közösség helyzetét. Az Oszmán Birodalom korszaka pozitív változást hozott: zsidó orvosok, tudósok és kereskedők az elit bizalmát élvezték, és jelentős szerepet töltöttek be a társadalomban.
A 19. század nyugati befolyása még kedvezően hatott az iraki zsidó közösségre, ám az 1930-as években minden megváltozott. Az arab nacionalizmus megerősödésével párhuzamosan a nácizmus hatása is érezhető lett a régióban. Az 1941-es iraki zsidó mészárlás tragikus fordulópontot jelentett, amelyben számtalan ember halt meg vagy sebesült meg.
Izrael állam 1948-as megalapítása tovább fokozta a feszültségeket. Az irakiak nem nézték jó szemmel, hogy számos zsidó gazdag volt, és a sajtó is nyíltan buzdított vagyonuk elkobzására. Végül törvénybe foglalták, hogy a zsidók csak anyagi javaik hátrahagyásával hagyhatják el az országot.
Az üldöztetések elől Izrael állam és az amerikai zsidó szövetség segítségével 135 ezer embert szállítottak el repülőgépekkel először Iránba, majd onnan Izraelbe. Az új hazában való beilleszkedés nem volt könnyű. A közel-keleti és askenázi zsidók között hatalmas kulturális különbségek voltak, és az iraki zsidók sokszor úgy érezték, nem fogadták be őket megfelelően – a városok szélére telepítették őket, ahol még az ivóvíz sem volt elegendő.
Az idő múlásával azonban az iraki zsidók sikeresen integrálódtak új hazájukba. Ma már mind a politikában, mind a gazdasági életben magas pozíciókat töltenek be. Zaha Hadid, a Dubaji Opera híres tervezője is Irakból származó zsidó volt, ami jól mutatja a közösség sikeres beilleszkedését.
Az identitás megőrzése továbbra is fontos maradt számukra. Létrehozták a Babiloni Zsidó Örökség Központot, sokan megőrizték az arab nyelvet – mint a szülőföldhöz való kapcsolódás szimbólumát –, és az arab ételek fogyasztásával is igyekeznek megóvni örökségüket.
A beszélgetés során természetesen a mai izraeli-iráni háború is téma volt. A történelmi események ismerete segít megérteni a mai közel-keleti konfliktusok hátterét is. Az izraeli-iráni háború okai messze nyúlnak vissza, de a közvetlen kiváltó okok egyike Irán 1979-es hatalomváltása volt, amellyel az addigi nyugatbarát politika megszűnt.
Az elmúlt években Irán folyamatosan támadta az amerikai bázisokat, emellett az urándúsítási szint megemelkedése egyértelműen jelezte, hogy az atomprogram már nem békés célokat szolgál. Ez nyílt figyelmeztetés volt Izrael számára.
