Olvasási idő: 5 perc
A civilizáció fogalmát nehéz definiálni, a tudósok körében is ellentétes nézetek uralkodnak a kérdés kapcsán. Egyesek úgy tartják, ciklikusság figyelhető meg, míg mások úgy érvelnek, hogy az emberi civilizáció végtelen fejlődésen megy keresztül. Az elmúlt időszak eseményei, úgymint a világjárvány, a gazdasági válságok, illetve a háborúk, arra engednek következtetni, hogy a mi civilizációnk is épp olyan törékeny, mint a korábbiak. Többek között erről beszélt a miskolci MCC-ben a kanadai történész, Michael R. J. Bonner, akinek nemrég jelent meg „A civilizáció védelmében: Hogyan újíthatja meg a múltunk a jelenünket?” című könyve.
Mi a civilizáció? Hogyan működnek és miért buknak el? – ezekkel a kérdésekkel indította a beszélgetést az est moderátora, John John Wesley Reid, a Budapest Fellowship Program résztvevője. A civilizáció kapcsán a Michael R. J. Bonner elmondta, civilizációk jó néhányszor megújultak már a múltban, és ez talán segítséget jelenthet a mai kor társadalmának. A civilizáció fogalma nagy mértékben összefügg a moralitással, ami szorosan kapcsolódik az emberi természethez. A nyugati országokban az erkölcsi rendszer mindig is egy vallásos, metafizikai rendszerhez kapcsolódott, és egy keresztény kultúrában nyilvánult meg. Ez annyira mélyen belénk ivódott, és sokáig meg sem kérdőjeleződött, hogy igazából elmondható, minden a keresztény alapelveken nyugszik, még a modern liberalizmus is – állítja a történész. Ha ezt az alapot elveszítjük, annak az lesz a következménye, hogy teljesen kaotikussá válik a világ.
A kanadai szakember elmondta, egységes jogrendszer sokáig nem létezett, csak az örökölt szokásjog alapján gyakorolták a törvényeket. Ezek rengeteg változáson mentek keresztül, ami megteremtette a lehetőségét az új törvényi, jogi rendszereknek. Bonner szerint igazából a szokásjognak is elégnek kellene lennie ahhoz, hogy keretekben tartsa az emberi viselkedés természetét. Valójában egy utópisztikus elgondolás az, hogy nem kellenek törvények, mert Isten szava a szívünkben van és mi ennek megfelelően cselekszünk - ez sajnos nem így van.
A civilizáció kutatása során messzire vissza kell mennünk a történelemben, egészen addig, amikor az emberek úgy döntöttek, hogy letelepednek egy bizonyos helyen. Rájöttek, hogy az állandóság, a stabilitás milyen fontos az életben, milyen nagy szerepe van a közösségnek, a közös gyökereknek. Világossá vált, hogy ezek nélkül nem lehet élni. Valamennyi nagy felfedezés, a forradalmi újítások mind ezután valósulhattak meg.
Hogyan próbáljuk ezeket a civilizáció által megteremtett értékeket ma megtartani?
Vendégeink a civilizáció kapcsán beszéltek az oktatás, elsősorban a felsőoktatás szerepéről is, arról, mennyire nehéz ma hosszú távon megjósolni, mire van szükség, mit kellene átadni a ma ifjúságának. Fontos az oktatási hagyományok megőrzése, a jó példák megtartása, de az is, hogy az oktatási struktúrát a mai kor elvárásaihoz igazítsuk.
A 20. század víziója már egy futurisztikus világról és a technológiai fejlődésről szólt, nem próbáltak meg visszanyúlni a régmúlthoz, a tapasztalatokhoz – állítja Michael R. J. Bonner. Ma viszont az emberek egyre szívesebben foglalkoznak kreatív tevékenységekkel, ami jó irány, és azt is felismertük, hogy az olyan intézmények, mint például a család, nagyon fontosak.
A történész a francia politikai gondolkodót, Tocqueville-t idézte, aki szerint az a társadalom, amely egymástól elszigetelt emberekből áll, ahol nincs meg a közös érdeklődési pont, az könnyebben megadja magát az elnyomásnak, és nehezebben lázad fel a zsarnok ellen. A 20. századi totalitárius rendszerek is az elszigetelt egyénekre épültek. Ez sajnos ma is létező probléma, még azokon a helyeken is, amelyeket eddig elkerült a diktatúra. Sajnos eltűnőben vannak a közösségek, a klubok és társaságok. A ’90-es évek óta az ötszörösére emelkedett azoknak a száma, akiknek nincsenek közeli barátaik. Amerikában a 20. század vége óta nagy mértékben nőtt a depresszióval küzdők és az öngyilkosok száma, 2016-ban pedig Európában volt a legnagyobb a hajlandóság az öngyilkosságra.
A beszélgetés során szó esett még a közösségi platformok szerepéről is, amelyek, azon felül, hogy bizonyos aspektuban pozitív hatással bírnak, nagy szerepet játszanak a társadalmi elszigetelődésben, elmagányosodásban. Ezeken a felületeken egyre nagyobb tömeggel, egyre nagyobb léptékben tudunk megosztani eszméket, és ez nem biztos, hogy mindig szerencsés – véli a kanadai szakember.
