Olvasási idő: 5 perc
„Nem adom fel, sikeres leszek!” címmel került megrendezésre az idei év utolsó szakmai napja a Középiskolás Program szervezésében
Közel 130 diák részvételével zajlott le az MCC Középiskolás Programjának idei utolsó szakmai napja, melynek fókuszában a siker állt: annak körbejárása, hogyan hozhatjuk ki magunkból a legtöbbet, felismerve erősségeinket. A délelőtt folyamán Molnár Kristóf, a Brain Bar ügyvezetőjének "Siker receptre?" című izgalmas előadását hallgathatták meg a résztvevők, ezt követően pedig bemutatkozott az MCC egyetemi hallgatói által idén 10. alkalommal szervezett Bonus Intra Országos Történelemverseny is.
A délután folyamán ismét több, párhuzamosan futó program közül választhattak diákjaink. A Nemzeti Hauszmann Program jóvoltából 20 diákunk egy különleges történelmi sétán vehetett részt a Budai várban, bejárva a Várhegy egykor virágzó zsidónegyede alatti pincerendszer zegzugos folyosóit, miközben az ún. mikvén, a rituális fürdő megtekintésén keresztül a budavári zsidóság történetével is megismerkedhettek.
A MCC épületében az Angloville csapatának angol anyanyelvű trénerei által szervezett kiscsoportos foglalkozásaira is jelentkezhettek diákjaink. Az élményalapú, gyakorlatorientált angol nyelvi képzés mellett a Nem Adom Fel Alapítvány önkéntesei jóvoltából az MCC-s diákok betekinthettek a látás-, illetve mozgássérült, siket és autista emberek életébe, továbbá választ kaphattak arra is, hogy hogyan tudnak teljes életet élni a fogyatékossággal élő emberek, és miként segíthetik őket. A program egy különleges fellépéssel, a kerekesszékes alapítványi munkatársak táncával zárult az Aulában.
Fotó: Gyurkovits Tamás, MCC
Az alábbiakban a programban résztvevő diákunk, Marjai Réka élménybeszámolója olvasható:
A 2019-es év utolsó KáPénteki és szombati napjai nagyon jó hangulatban teltek. Nekem ez volt az első alkalom, hogy ott aludtam KáPénteken, és csak jókat tudok mondani. A csapat nagyon befogadó és nyitott, a programok pedig humorosak voltak. Korábbi tapasztalatok híján nem tudhatom, eddig hogy sikerültek ezek az alkalmak, de most a Just Dance nagy népszerűségnek örvendett, és ennek köszönhetően rengeteget nevettünk. Az estét társasozással, beszélgetéssel és egymás megismerésével koronáztuk meg. Szombaton még reggeli is várt ránk, azt követően pedig indulhatott is a délelőtti előadás.
A délelőtti plenáris előadást Molnár Kristóf, a BrainBar ügyvezetője tartotta. Nagyon érdekes volt megismerni ezt a tudományos „fesztivált”. Kristóf, rövid bemutatkozást követően, a sikerről tartott előadást, amelynek során egy érdekes szerkezeti megoldást alkalmazott. Öt rövid videót mutatott nekünk Barabási Albert-László fizikus, hálózatkutató szereplésével, amelyek a sikerhez vezető út egy-egy aspektusát mutatták be – ezekre reflektálva fűzte föl felszólalását. A videók önmagukban is elgondolkodtatónak bizonyultak, bár néhányunknak nehézséget jelenthetett, hogy a szövegük angolul, magyar akcentussal volt hallható.
Bevallom őszintén, hogy a számomra legemlékezetesebb rész még csak ezután következett. Én a "Nem Adom Fel Alapítvány" által szervezett, délutáni programon vettem részt, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. Itt legelőször is kisebb csoportokra osztottak minket a szervezők, és először két vak lánnyal ismerkedhettünk meg, akiktől sok olyan dolgot tudtunk meg, amiket eddig nem is sejtettünk. Különböző játékok segítségével még azt is kipróbálhattuk, hogy mennyire vagyunk ügyesek a látásunk nélkül. Ezek után két autista fiatal mesélt nekünk az életéről és magáról az autizmusról, az azzal kapcsolatos tényekről és tévhitekről, majd egy játék keretein belül kicsit betekintést nyerhettünk a gondolkodásmódjukba. Egy rövid szünetet követően mozgássérült emberekkel találkoztunk, sőt még a kerekesszéket is kipróbálhattuk, amivel, mint kiderült, egyáltalán nem könnyű közlekedni. Nagyon jó érzés volt látni, hogy bár az átlagembereknél több és komolyabb nehézségük van a mindennapokban, mégis boldogok és teljesen nyíltan tudnak beszélni önmagukról. Ezek után egy nagyon érdekes ,,játékot” játszottunk, ami megmutatta számunkra, hogy mennyire fontos tényező egy ember sorsának alakulása szempontjából a környezete, a hozzáállása és a háttere. Végezetül pedig egy siket fiúval találkoztunk, aki jelelni tanított minket, ami egyáltalán nem könnyű feladat, hiszen a legapróbb részletekre is oda kell figyelni közben. A program zárása gyanánt az egyik mozgássérült fiú táncolt nekünk, ami egyenesen szívbe markoló élmény volt, főleg miután elmondta, hogy nem felejtett el álmodni, sőt az álmait éli meg éppen.
Az egész nap csodálatos volt, és kellőképpen megalapozta számomra a szeretetteljes, ünnepi hangulatot, úgyhogy ezúton is Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánok mindenkinek!
Marjai Réka
Érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium
