Olvasási idő: 2 perc
A veszprémi MCC képzési központ nyitott városi rendezvényének vendégei most a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének (röviden: HMSE) két jeles tagja: Nagy Tímea olimpiai bajnok és Jónyer István négyszeres világbajnok asztalteniszező voltak. A moderátori szerepét Füleky András, az Egyesület igazgatója vállalta magára.
Számtalan úton el lehet jutni az aranyéremig, de mindegyiknek része a rendíthetetlen kitartás. Sportolóink a legnagyobb szerénységgel, hol az öröm, hol a bánat könnyeit morzsolgatva meséltek éltútjukról, sportbéli megmérettetéseikről, sikereikről. Nagy Tímea úgy fogalmazott, hogy a tehetség sem feltétlen segíti az embert, ha nem párosul mérhetetlen szorgalommal. Az ő nyakába is úgy került az aranyérem, hogy előtte éjt nappallá téve edzett. Éjszakánként egy teniszlabdát belógatva a plafonról gyakorolta párbajtőrével minden irányból eltalálni – ha már elfáradt a lába, akkor ágyban fekve folytatta tovább a gyakorlatot. Ugyanakkor saját bevallása szerint az olimpiai aranytól is szebb ajándék számára, hogy megismerhette rendezvényünkön Kelemen Vanda (FIT 5. évfolyam) nevű diákunkat, akinek ő a példaképe. Az előadás előtt szerveztünk számukra egy kis privát találkozót, ahol Vanda beszélgethetett kedvenc bajnokával.
Jónyer István saját maga által tervezett ütőivel alapozta meg sikereit, ahol néha a véletlen is segítette, mint például a „Jónyer kifli” kifejlesztésekor. Diákként naponta utazott Miskolcról Budapestre edzeni, versenyezni. Edzőtáborokban, mikor mások lefeküdtek aludni, úgy érezte, ő nem teheti meg, ha győzni akar. Ilyenkor kiugrott még 30 km-t letekerni kerékpáron és 10 km-t futni a biztos siker érdekében. Számára nagyon nagy büszkeség, hogy szülővárosa, Miskolc díszpolgára lehet.
A sok érzelemdús történet közepette kicsit már felcsengett a fülünkben képzeletben a Himnusz, miközben Nagy Tímea aranyérmeit kézről kézre adva megcsodálhattuk a teremben.
