Afrika sokszínűsége és komplexitása túlmutat a sztereotípiákon – betegségek, vízhiány, éhezés. A kontinens keleti részén fekvő Tanzánia politikailag stabil ország, turisztikai szempontból kiváló úti cél, és bár küzd a vízhiánnyal, erre is talál megoldást. Kövér László, az MCC Középiskolás Programjának vezető oktatója három hónapot töltött tanulmányútja során az országban, ahol megtapasztalhatta azt az életfilozófiát is, amely bár európai szemmel furcsának tűnhet, mély bölcsességet rejt magában a sietős világunkban.
Kövér László tanzániai útjának célja egy varjúfaj kutatása volt, de emellett volt lehetősége utazni is, és valós tapasztalatokat gyűjteni az emberek mindennapi életéről.
Afrika hatalmas és diverz: teljesen más az északi rész, mint az egyenlítő mentén fekvő országok, de nyelvi, vallási és kulturális szempontból is nagyon sokszínű – mondta el előadásában a kutató. Tanzániáról azonnal a szafarik, a természeti kincsek – arany, gyémánt, réz, kőszén, földgáz, tanzanit – jut eszünkbe. Ezekért az értékekért vették fennhatóságuk alá annak idején a németek, majd a britek is. Ez utóbbiak 1961-ben elhagyták az országot, és megalakult a Tanganyikai Köztársaság, amihez csatlakozott 1964-ben Zanzibár, így jött létre Tanzánia.
Tanzánia hazánktól körülbelül tízszer nagyobb ország, tele csodálatos építészeti örökséggel. Bevételük több mint 30%-a a turizmusból származik. Az ország lakossága körülbelül 65 millió fő, és a populáció nagy része gyerek – a gyorsan fejlődő egészségügynek köszönhetően folyamatosan csökken a gyerekhalandóság. Az ország a vallási sokszínűsége ellenére politikailag stabil: a lakosság 60 %-a keresztény, 30 %-a muszlim, emellett törzsi vallások is fellelhetőek. Az igaz, hogy Tanzániában óriási problémát jelent a vízhiány és a víznyomás – de ezt a fővárosban például úgy oldják meg, hogy az utcákon nemcsak bank-, de vízautomaták is működnek – mesélte a kutató. A gazdasági problémák ellenére mindenki a „Pole, pole!”, azaz „Csak nyugodtan, lassan!” elv szerint éli életét, ami egy európai ember számára bizony sokszor furcsának, idegesítőnek tűnik.
Kövér László kutatásáról is mesélt közönségének: a varjúfélék városi ökológiáját tanulmányozza, nemcsak idehaza, de a világ számos pontján. Tanzániában a kutató és munkatársa hat városban végezett mintavételezést, állapotfelmérést, és vizsgálta az ökológiai jellemzőket. Ezen a vidéken az indiai házi varjú a leggyakoribb. Szemételtakarítás céljából telepítették be annak idején őket Zanzibárba, ahol ők túl jól végezték a dolgukat, és nagyon elszaporodtak, ezzel problémát okozva az országnak: számos betegség elterjesztésében nagy szerepet játszanak, emellett tömeges terményfogyasztók, és negatív hatással vannak az ökoszisztémára is. Magabiztosságuk és szemtelenségük odáig fajult, hogy akár a reggelit és a vacsorát is kiveszik az étteremben ülő vendégek szájából.
Utazása során a kutató számos izgalmas kalandot is átélt: többek között találkozott Ferenccel, a Dél-szláv háború elől elmenekült aranyművessel, de betekintést nyerhetett a maszáj kultúrába és a helyi gasztronómia világába is.
