Olvasási idő: 4 perc
Van egy hógömb az ablakpárkányomon. Pont azzal az ablakkal szemben ülök és tanulok minden nap. Amikor erőt vesz rajtam a fáradtság, csak belebámulok a folyadékkal töltött üvegbe, és hosszasan nézem az ügyetlenül kidolgozott várat a belsejében. Néha kézbe veszem, és megrázom. Olyankor az aljára süllyedt csillámló négyzetecskék felkavarodnak, és vad orkánként körbe fogják a váracskát.
Van egy pillanat, amikor megtébolyodott táncuk lelassul a glicerinben, de még nem kezdenek el visszasüllyedni az aljára. Az a kedvencem. Mert akkor olyan, mintha megannyi polaroid fénykép kavarogna, amiket egy idős mesterember gondosan, remegő kezében egy csipesszel, egyesével rakosgatott volna bele.
Egy pillanat az egész. Mint amikor a hógömbben is egy pillanatra megállnak azok a képecskék, úgy lebeg ez az egy hét egy kedd és egy csütörtök között. Abban a pillanatban, amikor a repülő elemelkedett és én az ülésbe préselődve már-már agresszívan rágtam a rágóm, nehogy beduguljon a fülem – abban a pillanatban kiszakadtam az időből. Hiába értünk földet Edinburgh-ban, nem zuhantam vissza, csak elindult bennem egy alternatív időszámítás, aminek már a kezdetekor vészesen közel volt a vége. Nem mertem rá gondolni, elhessegettem.
Amikor az utastér fülledt levegőjéből előszőr léptünk ki a skót hidegbe, megborzongtam. Biztos voltam benne, hogy hozzá fogok szokni, de tévedtem. Máskülönben nem álltam volna ott sokadmagammal a kandalló előtt az Eilean Donan kastélyban, hogy felmelegedjek.
Féltem, hogy felejteni fogok. Amit láttam megpróbáltam nem csak látni, hanem be akartam inni minden pórusomba. Amit tehettem lefényképeztem. Mégis, most, ha megnyitom a telefonom galériáját, kevésnek tartom a képeket, amiket a Holyrood Palace-nál készítettem. Tudom levideózhattam volna, mennyire szakadt az eső Loch Ness-nél. Rettegtem, ha az objektívbe bámulok, akkor szem elől tévesztek valami igazán szépet. Ahogy egy napsugár megtörik egy ablaküvegen. Ahogy egy petúnia kikandikál az egyik balkonról, színes virágával behintve az utca komorságát. Persze van, amit lehetetlen megörökíteni. A Scone Palace-ban nem is fotózhattam. Az érzéseimet pedig nem tudom márványba önteni, hogy megőrizzem örökké.
Emlékszem még egy üvegajtóra, amin hatalmas betűkkel áll: Queen Margaret University Edinburgh. Skóciai Szent Margit, egy professzor, egy tánc és két zászló villan a szemem elé, aztán máris újabb helyszín és újabb képek.
Culloden. A csata. A skót Mohács. Akkorra már mind tudtuk, mi zajlott itt, de olyan más az, valamit tudni, és valamit látni. Ahogy kiléptünk a csatamezőre megborzongtam, de kivételesen nem a hideg széltől vagy az esőtől. Hanem a történelem közelségétől. Ahogy az idegenvezetőnk rámutatott a színes zászlókra szinte láttam megelevenedni magam előtt a vad felföldi jakobitákat, ahogy elkeseredetten rohannak a vesztükbe. Hallottam a kiömlő vér hangját, és azt is, ahogy beissza a föld. A szél magával hozta a többszáz éves csatakiáltások moraját.
Szakadatlan az utcákat róttuk. Ahol azt hittük, nincs mit látnunk, ott is csodákra bukkantunk. Az alattomos esőcseppektől vizes hajunk nedvesen tapadt a tarkónkra. Akkor láttuk meg a könyvesboltot, pont az első napon, amikor még a konzulátusra igyekeztünk. Mennyezetig érő polcok sorát. A hívogató meleget a sárga barátságos fényt. A frissen nyomtatott könyvek illatát. Többször is visszamentünk oda. Ellenálhatatlan volt a késztetés, az üzlet befészkelte magát a fejünkbe.
Akárcsak az Írók Múzeumának lakói, akik már a bejáratnál üdvözöltek minket: Robert Burns, Sir Walter Scott és Robert Louise Stephenson Óvatosan biccentettem nekik.
Most vagyunk itt. Ki tudja visszajutunk-e még, hát tegyünk meg mindent, ami csak erőnkből kitelik, menjünk el a falig. Így felmásztunk az Old man of Storr nevű hegyre, dacolva széllel, esővel. A pázsitszerű „padlószőnyeggel” leborított hegyoldalról körültekintve elénk tárult Skye szigetének ködben fuldokló gyöngyfényű tája. Megérte.
Aztán a napok összefolytak, a telefonom tárhelye megtelt én pedig szerda éjszaka visszazökkentem az időbe. Ugyanott, ahol, egy szerdán, kiszakadtam.
Szentesi Eszter (Veresegyház)
