Olvasási idő: 3 perc
„És megint szitkok, megint ütlegek, fölocsudtak megdermedt őreink” – írja Dorosici alkony című versében Zelk Zoltán, aki maga is részese volt a munkaszolgálatra ítélt emberek nehéz sorsának, illetve a keretlegények durva bánásmódjának. Hogy mi késztette ezeket az embereket a kegyetlenkedésre, hogyan védekeztek a népbíróságokon, és milyen ítéletek születtek? – erről írt Veszprémy László Bernát „Piszkos munka – A munkaszolgálat és a keretlegények történetei a népbíróságon” című könyvében, amelyről az Egyetemi Program diákja, Jakab Dániel kérdezte a szerzőt a miskolci MCC-ben.
Veszprémy László Bernát kötete kényes kérdéseket boncolgat. A szerző a rendezvényen elmondta, azért írta meg a könyvet, mert annak ellenére, hogy sokat beszélnek a holokauszt történetéről, valójában még nem dolgozták fel teljesen. Könyvében a keretlegények, illetve az ő számonkérésük történetét tárja elénk több mint 400 népbírósági ítélet és 25 ezer oldalnyi levéltári anyag tanulmányozása után. A könyv címe kettős utalás: egyrészt utal arra a megalázó nehéz fizikai munkára, amit a munkaszolgálatosok végeztek, másrészt azokra a tömeggyilkosságokra, amiket ellenük elkövettek. Egy ilyen tömeggyilkosságról írt versében Zelk Zoltán is, akit zsidó származása miatt hívtak be munkaszolgálatra, de voltak olyanok – szerbek, ruszinok – akiket a nemzetiségük miatt, illetve akadt jó néhány köztörvényes bűnöző is a munkaszolgálatosok között.
Az MCC Corvinák főszerkesztője történészként elsősorban a politikai eszmetörténettel és a zsidóság történetétnek kutatásával foglalkozik. Mint mondta, a keretlegények népbírósági ítéleteit vizsgálva is láthatjuk, mennyire befolyásolhatja az emberek gondolkodását, viselkedését egy ideológia. Az akkori idők számonkérésének eszközei, a népbíróságok sem működtek ideológia-mentesen. Tagjaik között nemcsak szakemberek, hanem laikusok is voltak. A második világháború utáni felhevült helyzetben gyakran hihetetlen ítéleteket hoztak, amihez az is hozzájárult, hogy a korabeli eljárásokba és a sajtóba is beszivárgott a politika, az ideológia. A népbíróságok nagyon sokszor nem tárták fel az igazságot, hiszen hatalmas nyomás nehezedett rájuk, elítélteket kellett produkálniuk.
És hogy mi késztette kegyetlenkedésre a keretlegényeket? Ők sorozott honvédek voltak – tudtuk meg a történésztől –, akikre vonatkozott ugyan a szolgálati szabályzat, de ennek ellenére sokszor kínozták, sanyargatták a rájuk bízott munkaszolgálatosokat. Egy részüket az ideológia vitte rá erre, mások parancsot teljesítettek, amit ugyan megtagadhattak volna, de azért ez nem volt életszerű abban a helyzetben – mondta Veszprémy László. És persze voltak pszichopaták is közöttük – tette hozzá – akiket a kezükbe adott fegyver kegyetlenné tett.
„Ez a könyv nem a munkaszolgálat története, melynek modern, alapkutatásokra épülő, átfogó és mindenre kiterjedő feldolgozása máig történészére vár. Itt mindössze a munkaszolgálat históriájának szükségszerűen tömör bemutatására vállalkozhatunk, történetileg megalapozva ezzel a kötet későbbi fejezeteit” – írja könyvében Veszprémy László. Az biztos, hogy a szerző hihetetlenül alapos kutatásai és az itt megírt események, ítéletek, tanúvallomások is sokat segítenek a kor történéseinek megértésében.
