Kamerák előtt

„A pénz nem boldogít, csak a KáPé.”
Sokat idézzük a KáPé nyári táborának vicces szójátékát, amely sokat elárul a hétvégi alkalmak remek és valóban boldogító hangulatáról. Ez természetesen most sem volt másként, ahogy a trénerek is felkészültek és lelkesek voltak, csakúgy, mint a képzésen részt vevő középiskolások. 

A jó hangulat már a buszra szállás pillanatában megteremtődött, így a körülbelül 4 órás utat nevetve, szórakozva töltöttük el (a sofőr bácsi legnagyobb örömére). Érkezés után gyorsan berendezkedtünk a teremben, elfoglaltuk matracainkat, és picit megszusszantunk, hogy legyen energiánk az est további részére, ugyanis itt nem állt meg a KáPéntek: belevetettük magunkat a karácsonyi vásárba! Természetesen megtettük a kötelező, már hagyományosnak mondható kitérőnket egy útba eső gyrososnál. A gyors és laktató vacsora, meg egy minimális séta után meg is érkeztünk Kolozsvár központjába, a karácsonyi vásárra. A kivilágítás szokás szerint adott egy kellemes hangulatot az estének. Teáztunk, beszélgettünk, nevettünk, ettünk desszertet, mi mást is kívánhatna egy csapat fiatal? Természetesen KP-szombatot.

A szombat reggeli életmentő kávé után kezdődhetett is a délelőtti képzésblokk. Az első előadó, dr. Guld Ádám beavatott minket a youtuberek, instacelebek, sztárok világába. Olyan kérdésekre kaphattunk választ, hogy hogy válik valaki híressé, annak milyen hatása van a fiatalabb generációra, miért is követjük életüket. Rengeteg új és rendkívül érdekes információt jegyeztem meg. Például, hogy milyenek a celebek, a sztárok és az „influencer” személyiségek többsége.

Az ebédszünetben sem tétlenkedtünk, ahogy befejeztük az evést, rögtön mentünk is, hogy feltegyük a további kérdéseinket az előadónak.
A második program egy kerekasztal-beszélgetés volt Bánki Benivel és Tomcsányi Árpáddal. Egy nagyon élvezetes beszélgetés alakult ki ebből, amelyet dr. Guld Adám irányításával folytattunk. Számomra érdekes volt hallani, hogy ismertebb személyek hogyan is kezelik a hírnévvel járó pozitívumokat és negatívumokat. Mind a két előadó nyitottan és legfőképpen érdeklődéssel állt a kérdéseinkhez. Jó volt látni, hogy az ismert személyekről alkotott sztereotípiákra van ellenpélda. A beszélgetés végén Bánki Beni meglepte a résztvevőket egy pár perces slam-előadással. Ritkán mondom valamire, hogy „Huh, ez hihetetlen volt!”, de erre a kis előadásra nem tudok mást mondani. Nagyon jól össze volt rakva, érdekes volt, tetszettek a slammeket összekötő kis történetek, és a beleélés, amivel előadta őket.

És ezzel lassan elértünk az utolsó harmadához a decemberi KP-szombatnak, Tomcsányi Árpi tartott egy workshopot – vagy ahogy én nevezem: „Küzdelem a pokoli szerkentyűvel” (ez kamerát akar jelenteni). Megtapasztalhattuk, hogy milyen felkészületlenül kamera elé állni. Persze a videókat később visszanéztük és kiértékeltük, így jöttem rá 18 év után, hogy nem beszélek artikuláltan. Enyhe sokkot kaptam, viszont a képzők hihetetlenül elégedettek voltak a teljesítményünkkel, és állításuk szerint meglepődtek, hogy mi középiskolásként ennyire jók vagyunk ebben. Persze, ebben több mint valószínű, volt egy kis túlzás, de szerintem mindenkinek nagyon jól esett hallani. Rendkívül segítőkészek, kedvesek és nyitottak voltak felénk. Sokat tanultunk, talán a legfontosabb, hogy nem kell félni, csak mindig adjuk önmagunkat.

Egy, a workshopon elhangzott mondattal szeretném zárni az élménybeszámolóm, mert szerintem ez a mondat (amit az egyik KP-s lánytól fogok idézni) tökéletesen leírja az erdélyi KP-k résztvevőit, koordinátorait és programjait:
„Erdélyi vagyok, és büszkén vagyok erdélyi.”

A kerekasztal-beszélgetéssel párhuzamosan megkezdődött az angol nyelvi kompetenciákat fejlesztő workshop. 

"Tömeg előtt beszélni. Sokunk számára még a megszólalás gondolata is rémisztő lehet, pláne ha erre angolul kérnek minket. A MCC KP-szombatján azonban lehetőségünk nyílt szembe nézni félelmeinkkel és az Angloville csapatának különleges hangulatú workshopján egészen belefeledkeztünk abba, hogy tulajdonképpen nem is anyanyelvünkön szólunk egymáshoz, ahogyan abba is, hogy oktatóink valószínűleg nem értenének, ha magyarul szólnánk hozzájuk. A technológiának lustaságunkra gyakorolt hatását vitató, jobbnál jobb pro- és kontraérvek zápora után eljátszhattunk egy saját tévécsatorna ötletével, amelynek el is készítettük egy egyszerű koncepcióját. A programot záró humoros TED talkos videó után a sok élmény mellett pár emlékkarkötővel gazdagodtunk, és talán egy kissé több önbizalommal nyelvtudásunkat illetően vettünk búcsút egymástól és indultunk haza."

A beszámolókat Balog Zsuzsanna (Tamási Áron Gimnázium, Székelyudvarhely) és Mátyás Adrienn (Székely Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy) írták.