Nem kell, hogy tökéletes szülők legyünk

Dr. Márky Ádám - aki maga is három gyermek édesapja - izgalmas előadását intelligens humora tette még inspirálóbbá. 

Előadásának bevezetőjében mentőápolóként, mentőorvosként megélt tapasztalatairól beszélt, hogyan élte meg, hogyan látta a szívinfarktusok és a stressz közötti összefüggéseket, hogyan döntött arról, hogy elhagyva az orvosi pályát inkább a megelőzéssel, prevencióval szeretne foglalkozni. Első magyarként tette le az Amerikai Életmód Orvostani Társaság Szakvizsgáját, jelenleg vállalati egészségfejlesztéssel foglalkozik, főleg vezetőkkel dolgozik és előadásokat tart mindfulness, tudatos jelenlét, pszichológiai rugalmasság témában.

Te is lehetsz tökéletes szülő? Természetesen nem, de jó feltétlenül! – így foglalhatnánk össze dióhéjban az elhangzottakat, hozzátéve, hogy a szülő fejlődése – önmagunk nevelésén keresztül valósulhat meg, ami azért is fontos, mert a gyerekeink a legtöbbet a mi példánkból tanulnak.

Márky Ádám kifejtette, régen a kardfogú tigrisek elől menekültünk, a 21. században pedig a saját gondolataink és érzéseink elől, amelyet a mindenáron való megfelelés és a hibázástól való félelem szül. Ez pedig gyakran okoz rossz érzést, stresszt bennünk. Legyen szó a munkahelyi vagy az otthoni feladatokról, vagy a magunkkal szembeni elvárásokról. Mint mondta, ez egy olyan „ördögi kör”, ami elől minél inkább próbálunk menekülni, annál inkább hatással lesz az életünkre.

Márky Ádám szerint az emberek folyamatosan történeteket gyártanak magukról, egymásról és a világról, amelyek sokszor nincsenek összhangban a valósággal. Manapság nem találkozunk az emberek valódi életével, a social media-val találkozunk, ahol azt látjuk, hogy mindenki jól van, mindenki boldog. Az „Engedd el!”, „Légy bátor!”, „Ne izgulj!”, „Ne szorongj!”, „Szeresd önmagad!” kifejezéseink belső szabályokká váltak, ha mégsem tudunk ez alapján élni, akkor sokszor szégyenkezve érezzük magunkat munkatársként vagy szülőként. Sokszor magunkat okoljuk a negatív gondolatainkért, de nem szabad ezt tenni, nem kell feleslegesen büntetni magunkat. Kiemelten fontos, hogy forduljunk nyitottsággal és elfogadással érzéseink felé és engedjük meg néha magunknak, hogy ne mindig azt érezzük, amit „kellene”.

Az előadás végén alkalom nyílt kérdésfeltevésekre is, melynek során az önismeret fontosságáról, az értékek mentén való döntésről, az érzéseinkhez való viszonyulásról  lehetett kötetlenebb hangulatban beszélgetni az előadóval.