Jonathan Cole előadásában a globális dzsihadizmus ideológiai és történeti fejlődését követte nyomon a 20. század eleji iszlám megújulási törekvésektől napjaink transznacionális mozgalmaiig.
Az „iszlám ébredés” (1890–1920-as évek) időszakától indulva bemutatta, miként formálta a gyarmatosítás, a nyugatosodás és a kalifátus 1924-es megszűnése az iszlamista gondolkodást. Hassan al-Banna és Sayyid Qutb munkássága új lendületet adott az iszlám társadalmi-politikai megújításának, ám az egyes országokban tapasztalt elnyomás radikális irányzatokat is életre hívott, amelyek az erőszakot vallási kötelességnek tekintették.
Cole az afganisztáni dzsihádot (1979–1989) a fordulópontként értelmezte, amely globalizálta a mozgalmat és megalapozta az Al-Kaida létrejöttét. A 9/11-es támadások óta a Nyugat egy több évtizedes, világméretű és összetett konfliktusban találja magát, amelyet közös ideológia és célok tartanak össze. Az előadó hangsúlyozta, hogy a dzsihadizmus elsősorban felkelő mozgalom, nem pusztán terrorizmus, és alkalmazkodóképessége miatt hosszú távon is kihívást jelent a nemzetközi közösség számára.
