Olvasási idő: 2 perc
A Mathias Corvinus Collegium Szülők Akadémiája rendezvénysorozat legutóbbi alkalmán Müller Csaba mentoroktató, életvezetési tanácsadó tartott előadást a zalaegerszegi MCC-be járó diákok szüleinek, amelyen a szülő-gyermek közötti kommunikáció gyakori buktatóit és azok feloldási lehetőségeit járta körül.
„Mi volt a suliban?” – „Semmi.” című előadása rávilágított arra, hogy a valódi párbeszédet sokszor a szülők akadályozzák önkéntelenül, amikor ösztönösen kritikát, moralizálást vagy kioktatást használunk – ezek a közléssorompók, amelyek bezárják a gyermeket. Müller Csaba Eric Berne pszichiáter énállapot-elméletét hívta segítségül, amely szerint kommunikáció közben három énállapot között mozgunk: szülői, felnőtt vagy gyermeki szerepben lehetünk, és a szituációk sikeres kezelése azon múlik, felismerjük-e, mikor melyik állapotot öltjük magunkra.
Az előadó hangsúlyozta, hogy a jó szülői kommunikáció nem a gyors megoldásokról, hanem az elfogadó jelenlétről szól. Fontos, hogy ítélkezés helyett valódi figyelemmel forduljunk a gyermek felé, és olyan támogató légkört teremtsünk, amelyben meg mer nyílni. Ehhez nincs szükség nagy szavakra, elég, ha egyszerűen csak ott vagyunk, hallgatunk, visszajelzünk, és ezzel teret adunk a valódi beszélgetésnek.
Az est legfőbb tanulsága az volt, hogy a szülői szerep legnagyobb kihívása nem a kontroll, hanem a bizalom megtartása. Ahogy Vekerdy Tamás is fogalmazott: „Szülőként olyannak kell lenni, mint egy jó trénernek, aki elkapja a tornászt, amikor zuhan. De nem fogja végig a nyújtón.”
