Az MCC Középiskolás Programja 2018-ban is megtartotta szokásos Téli táborát, amelynek helyszíne ezúttal Eger volt. A táborról Takács Anna KP-s diákunk készített beszámolót:

Sokak számára furcsa lehet első hallásra az az elképzelés, hogy 3 napos tábort szerveznek különböző városból érkező, más-más iskolába járó, és eltérő személyiségű diákoknak, de ha jobban belegondolunk ebben a táborban épp ez a szép! A közös érdeklődés és közös célok miatt veszünk részt az MCC Középiskolai Programjában és ez összeköt minket.

Először kicsit féltem ettől az új helyzettől, hiszen ez volt az első MCC-s táborom, és nem sok diákot ismertem személyesen, viszont az ice-breakingnek és a vicces ismerkedős játékoknak köszönhetően a feszültség gyorsan oldódott, és az én aggodalmaim is elpárologtak. Nagyon jó ötletnek tartottam a péntek délutáni múzeumlátogatást, hiszen így azok is körülnézhettek egy kicsit Egerben, akik még soha nem jártak ott. Sajnos, szombaton a meglehetősen téliesre fordult időjárás miatt a belvárosi sétára nem volt lehetőség, de lehet, hogy így jobban is jártunk, mert több időnk maradt belemélyedni a vitába, ami jócskán megtornáztatta az agyunkat. A csapatomnak két témában kellett vitáznia, amelyek a művészetet érintették. A tételmondatok ezek voltak: „A klasszikus művészet értékesebb a modernkorinál”, „A mindenkori kormány feladata támogatni a művészetet”. A vitabeszélgetések úgy alakultak, hogy szerintem még most sem tudnánk eldönteni, hogy melyik oldalnak volt igaza. 

A tábor számomra legszórakoztatóbb programja a Drámaest volt, amelyen három csoportban, három kreatív instruktorunk vezetésével feldolgoztuk az Odüsszeiát, a Phineas és Ferb-öt és a Scooby-Doo-t különböző stílusokban. A közös ötletelés, a nevetés és az előadás még jobban összekovácsolta a csoportot. Késő este lehetőségünk volt beszélgetni, társasozni, hogy még jobban megismerjük egymást. A tábor szervezői mindent megtettek, hogy egy pillanatra se lankadjon a lelkesedésünk. Reggel táncos trükkökkel próbáltak felrázni minket. Kis ajándékokat is magunkkal vihettünk a táborból.

A harmadik nap végére sokkal nyitottabbnak éreztem magam a világ felé, és nagyon sokat tanultam, sok pozitív csapatélményben volt részem, de a legjobb érzés mégis az volt, hogy a következő KáPénteken idegenek helyett barátokat üdvözölhetek majd.” 

Takács Anna, Miskolci Herman Ottó Gimnázium