Olvasási idő: 3 perc

Huszonnégy lelkes diák vett részt az Ösztöndíjprogram őszi táborában, köztük én is. A nyitókonferenciát követően mindannyian érdeklődve vártuk az őszi tábort,  ahol még csak ismerkedtünk egymással, az oktatókkal, és magával az atmoszférával.

Tisztában voltam a programmal, de még nem tudhattam egy nagyon fontos dolgot: hogy milyen lesz a csapat. Néhány embert már ismertem korábbról, és a nyitókonferencián is új ismerősökre tettem szert, de egy ilyen szituációban mégis izgul az ember. Az volt a prekoncepcióm, hogy mindenki kedves lesz és nyitott, a tábor után viszont biztosan állíthatom, hogy alapos kutatást végeztünk ebben a témában, egymás megismerésében, és arra az eredményre jutottam, hogy ez a csapat olyan, mint egy osztályközösség.  Nem kimondottan a táborokra, klikkekre szakadós, a konfliktus által meghatározott osztályközösségre gondolok, hanem egy olyanra, amelyet sajnos csak kevesen tapasztalhatnak meg. Olyan osztályközösségre gondolok, ahol mindenki tud fesztelenül beszélgetni mindenkivel. Ha valakinek problémája van, a többiek azonnal felajánlják a segítségüket, és nincsenek „seen”-ben hagyott üzenetek vagy egymás háta mögötti kibeszélések, intrikák. A társaság mellett viszont mindenképpen kiemelendő a rengeteg nagyszerű szakmai előadás.

A statisztikai rendszerektől kezdve, az előadástechnikán át a (nagyon is szükséges) időgazdálkodásig, számtalan témába kaptunk betekintést és eligazítást. A kutatási témák, szakmai foglalkozások mellett a szórakozásra is jutott idő, szerencsénk volt megnézni a “Játszd újra, Sam!” című, jubileumi előadást, továbbá a Vígszínház kulisszái mögé is bepillanthattunk. Persze ez nem a szerencse műve. Közreműködött ebben Szabó Erik, az “osztályfőnökünk”, aki fáradhatatlanul szervezte nekünk a jobbnál jobb programokat, és valamilyen telepatikus képesség segítségével mindig tudta, hogy éppen mire van a társaságnak szüksége, legyen szó kiváló szakmai előadásokról vagy kalandos hangulatú éjszakai túráról. Fontos szerepet töltött be Balla Stefánia, a KP országos programkoordinátora is, aki a mi hivatalos őrangyalunkká avanzsálódott a tábor alatt, hiszen bármiben segítségre szorultunk, számíthattunk rá. Velünk volt továbbá Vigassyné Dr. Asztalos Anikó, aki még sűrű programjai mellett is időt szentelt ránk.

Ez a tábor egy életre szóló élmény volt, az előadások maradandó tanácsokkal szolgáltak számunkra, és egy olyan csapat formálódott, amilyennek még nem voltam részese. Szerintem egyikünk sem fogja elfelejteni az ebédlő kaotikus hangulatát, a Négy Király játék papucs-cipő párbaját vagy éppen a hangos nevetéseket a Normafán.

Kécz Tímea 

Ösztöndíjas KP-diák 

Szatmárnémeti képzési központ