Olvasási idő: 3 perc
Huszonnégy lelkes diák vett részt az Ösztöndíjprogram őszi táborában, köztük én is. A nyitókonferencia után, ahol még csak ismerkedtünk egymással, az oktatókkal, és igazából ezzel az egész szituációval, mind érdeklődve vártuk, hogy mit tartogat a tábor.
Tisztában voltam a programmal, de még nem tudhattam egy nagyon fontos dolgot, hogy milyen lesz a csapat. Pár embert ismertem korábbról, és a nyitókonferencián is megismerkedtem mindenkivel, de egy ilyen szituációban mégis izgul az ember. Persze az volt a hipotézisem, hogy mindenki kedves lesz és nyitott, a tábor után viszont biztosan állíthatom, hogy alapos kutatást végeztünk ebben a témában, egymás megismerésében, és arra az eredményre jutottam, hogy ez a csapat olyan, mint egy osztályközösség. És most nem a táborokra, klikkekre szakadós, konfliktusos fajtára gondolok, hanem egy olyan osztályközösségre, amelyet sajnos csak kevesen tapasztalhatnak meg. Egy olyan osztályközösségre, ahol mindenki tud fesztelenül beszélgetni mindenkivel, ha valakinek problémája van, valaki azonnal felajánlja a segítségét és nincsenek „seen”-ben hagyott üzenetek vagy egymás háta mögötti kibeszélések. A társaság mellett viszont mindenképpen kiemelendő a rengeteg nagyszerű szakmai előadás. A statisztikai rendszerektől kezdve, az előadástechnikán át a (nagyon is szükséges) időgazdálkodásig, számtalan témába kaptunk betekintést és eligazítást. A kutatási témák, szakmai foglalkozások mellett a szórakozásra is jutott idő, szerencsénk volt megnézni a Játszd újra, Sam! című, jubileumi előadást és a Vígszínház kulisszái mögé is bepillanthattunk. Persze ez nem a szerencse műve. Közreműködött ebben Szabó Erik, az “osztályfőnökünk”, aki fáradhatatlanul szervezte nekünk a jobbnál jobb programokat és valamilyen telepatikus képesség segítségével mindig tudta, hogy éppen mire van a társaságnak szüksége, legyen szó kiváló szakmai előadásokról vagy kalandos hangulatú éjszakai túráról. Fontos szerepet töltött be Balla Stefánia, a KP országos programkoordinátora aki a mi hivatalos őrangyalunkká avanzsált a tábor alatt, hiszen bármiben segítségre szorultunk, számíthattunk rá. Velünk volt továbbá Vigassyné Dr. Asztalos Anikó, aki sűrű programjai mellett, időt szentelt ránk.
Ez a tábor egy életre szóló élmény volt, az előadások maradandó tanácsokkal szolgáltak számunkra, és egy olyan csapat formálódott, amilyennek még nem voltam részese. Szerintem egyikünk sem fogja elfelejteni az ebédlő kaotikus hangulatát, a Négy Király játék papucs-cipő párbaját vagy éppen a hangos nevetéseket a Normafán.
Kécz Tímea
Ösztöndíjas KP-diák
Szatmárnémeti képzési központ
