Esőben, sárban, medvenyomok között, hegytetőkre kapaszkodva és erdőkön átvágva folytatták útjukat a Mathias Corvinus Collegium zarándokai Csíksomlyó felé. A több mint 300 kilométeres gyalogos út nemcsak fizikai kihívást jelent a résztvevőknek, hanem valódi lelki és közösségi tapasztalattá is vált az elmúlt napok során.
Az MCC közösségéhez tartozó zarándokok a Mezőségtől Székelyföldig haladva nap mint nap új tájakkal, emberekkel és történetekkel találkoztak. A gyaloglás során a hosszú kilométerek mellett legalább ilyen fontos szerepet kaptak a közös beszélgetések és gondolkodások is: szó esett példaképekről, hitről, közösségekről, párhuzamos világokról és a szakralitás jelentéséről. A generációk közötti párbeszéd különleges mélységet adott az útnak, hiszen ugyanazokat a kérdéseket fiatalok és idősebbek egészen eltérő élettapasztalatból közelítették meg.
Az út során a résztvevők számos erdélyi település közösségi életébe is bepillantást nyerhettek. Nagysármáson, Mezőmadarason vagy éppen Nyárádsellyén olyan vendéglátók fogadták a csapatot, akik nemcsak szállást és ételt biztosítottak, hanem saját történeteiken keresztül mutatták meg az erdélyi magyar közösségek mindennapjait, kihívásait és összetartó erejét.
A zarándoklat egyik legmeghatározóbb állomása Mikháza volt, ahol a résztvevők megismerhették a több száz éves fatemplomot és a ferences közösség történetét. A Bekecs-tető megmászása pedig fizikailag és lelkileg is komoly próbatételt jelentett: a meredek emelkedő, az eső, a kimerültség és az erdei kutyákkal való találkozások mellett a résztvevők sokak számára emlékezetes belső felismerésekkel is gazdagodtak.
A csapat Parajdra érkezve szembesült a sóbánya körül kialakult nehéz helyzettel is. A helyiekkel folytatott beszélgetések során személyes történeteken keresztül láthatták, milyen mély hatással van a közösség életére a bánya sorsa. A zarándokok ugyanakkor azt is megtapasztalhatták, milyen erős a helyiek kitartása és összefogása.
A hosszú út alatt az MCC közösségének tagjai nemcsak Erdély természeti és kulturális értékeit fedezik fel, hanem saját határaikat is. A közösen megtett kilométerek, az esti beszélgetések, a váratlan helyzetek és a találkozások mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a zarándoklat egyszerre váljon testi kihívássá, lelki elmélyüléssé és közösségi élménnyé.
