Lengyel, magyar – két jó barát miképp segít a bajba jutott ukránokon?

Liliana Śmiech elmondta, hogy a lengyelek rendkívül szolidárisak az ukránokkal. A két nemzet nem csupán szomszédos, hanem az ukrán és a lengyel nyelv is közel áll egymáshoz még a szláv nyelvcsaládon belül is, a történelmük során is többször kerültek sorsközösségbe és sajnos gyakran előfordult, hogy orosz agresszió áldozataivá váltak.  Emellett Lengyelországban már a háborút megelőzően jelentős számú ukrán vendégunkás-közösség tartózkodott. Integrációjuk érdekében nyelvtanfolyamokat is tartanak, azonban a menekült gyermekek részben vagy egészben ukránul is tanulhatnak. Illetve, mintegy negyvenezer ukrán egyetemista is országukban folytatja tanulmányait a háború kitörése óta.  Lengyelország tartja nyilván nagyságrendileg a legtöbb ukrán menekültet az Orosz Föderációt nem számítva. Számuk immár az egymillió-százezret is meghaladja. 

Śmiech elmondta, hogy Lengyelországban menekültszállós intézményrendszer nem került kiépítésre. A menekülteket jellemzően családoknál helyezik el. Ugyan szerény állami támogatást kaptak az ukránokat befogadó lengyel családok −személyenként napi  8 eurónak megfelelő összeget −, ám e dotációt megszüntetik és nyilván nem az anyagi haszonszerzés vezérli a lengyelek segítőkészségét. Az orosz agresszió, illetve a  menekültkrízis óta a szolidaritás még a lengyelek politikai megosztottságát is tompította. Soha sem volt ilyen egységes a kormánnyal és az ellenzékkel szimpatizálók álláspontja, mint jelenleg az Ukrajna melletti kiállás, az orosz agresszió elítélése és a menekültek támogatása tárgyában. Nézői kérdésre ugyanakkor megjegyezte, hogy az immár idültté vált, lassan fél éve tartó válság némi fásultságot is kiváltott a lengyel lakosság körében és ha nem is jelentős számban, de olyan vélemények is elhangzanak, hogy az ukrán menekültek helyett az ország polgárainak a problémáival kellene foglalkozni. Azonban mindehhez hozzáfűzte. hogy Lengyelországban továbbra is az ukrajnai háború a vezető hír, amit Nyugat-Európáról már nem lehet elmondani. Például nemrég járt Ausztriában és az ottani médiában Ukrajnáról, illetve a menekültkrízisről már alig esik szó. Egyébiránt Ukrajnából nem csupán tömegesen érkeznek a menekültek, hanem a harcok ellenére jelentős számban térnek szülőföldjükre vissza. Például a beszélgetést megelőző napon is mintegy 30 ezren lépték át a lengyel határt Ukrajna irányába. Śmiech mindezt egy személyes példával is illusztrálta: ők is befogadtak egy ukrán családot, akik a napokban hazatértek. Hiába marasztalták őket, mondván, hogy várják ki a békés rendezés kezdetét, ne kockáztassák az életüket és a testi épségüket, ám a szorgos, földművelő ukránok elmondták, hogy azt nem lehet tudni, hogy meddig tart még a háború, ám nekik a krumplit el kell ültetni, a föld nem maradhat parlagon. Tudatában vannak a háborús kockázatnak, de nem szeretnének másokon élősködni, nekik élelmiszert kell termelniük.

Gönczi Róbert nem csupán magyarországi tapasztalatairól beszélt, hanem a májusban Romániában és a Moldáv Köztársaságban töltött tanulmányútjáról is beszámolt. Elmondta, hogy mind Magyarországon, mind a két másik, Ukrajnával határos államban a krízis kitörésekor rendkívül lelkesen segítettek a lakosok az Ukrajnából érkező menekülteknek. Ő maga is személyesen ellátogatott a magyar—ukrán országhatárra közvetlenül az invázió kitörését követő napokban. Megható volt, hogy a keleti határhoz közeli Nyíregyháza egyik bevásárlóközpontjában – ahol munkatársaival megálltak segélyt vásárolni –, szinte kivétel nélkül az összes többi vásárló ukrán menekülteknek vett élelmiszert, higiéniai termékeket, gyermekjátékokat. Ez azonban immár a múlt. A segélyszervezetek arról számolnak be, hogy egyre inkább apad a magánszemélyek által adományozott segélycsomagok mennyisége. Mindez abból a szempontból teljes mértékben érthető, hogy a kezdeti döbbenetet követően a helyi lakosságot a háború és a koronavírus-járvány miatti állami túlköltekezések következtében felduzzadt infláció takarékosságra serkentette. Ha pedig a saját megélhetéshez szükséges javak kigazdálkodása is gondot okoz, akkor adakozásra még kevesebb erőforrás marad.

Gönczi elmondta, hogy mind Románia, Moldova pedig különösképpen a nemzetközi migrációs folyamatokban a rendszerváltást követő elmúlt, több, mint három évtizedben kivándorló és nem befogadó országnak számított. Nyugat-Európa jellemzően déli országaiba: Olaszországba, Spanyolországba és Franciaországba tömegesen települtek át román és moldáv vendégmunkások. Moldova a Szovjetunióból való kiválását követően lélekszámának felét elvesztette a vendégmunkások kiáramlása miatt. Az ukrán menekültek egyébként kedvező fogadtatásra leltek a helyi lakosság részéről, azonban az intézményrendszer kiépítése komoly kihívást jelentett mind Romániának és különösen az EU-n kívüli, Európa egyik legszegényebb országának számító Moldovai Köztársaságnak, ahová ráadásul a helyi lakosság lélekszámát tekintve a legtöbb menekült érkezett. Moldovában a helyzetet tovább árnyalja, hogy a szakadár északi területe, a Dnyeszter Menti Köztársaság – egy orosz befolyás alatt álló, ott ezerötszáz fős állandó létszámú orosz katonai kontingenst is állomásoztató – bábállam, amennyiben a háború eszkaláódik, akár teljes mértékben integrálódhat a putyini erők által kiötlött Novorossziához, továbbá, hogy a jelentős szláv kisebbség által lakott Moldova többi részén is a lakosság nagy része putyinpárti, oroszbarát, az orosz trikolor mellett az ukrajnai katonai jelenlétük hírhedt jelképe: a „Z”-betű is  országszerte jelenlévő szimbólum.

Azt mindkét szakember kifejtette, hogy egyelőre nem látni a krízis végét, és sajnos valószínűleg tovább nő nem csupán a menekültekre és az ellátásukról gojdoskodókra, hanem egész Európára, sőt globálisan, a nagyvilágra nehezedő háborús teher. Növekvő gabona- és energiaárak, felpörgő infláció várható. Ráadásul bolygónk még a koronavírus- pandémiát sem heverte ki. Mindennek keserű bizonyítéka, hogy a kerekasztal-beszélgetés harmadik meghívottja, Solymári Dániel, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nemzetközi segélyprogram-vezetője covid megbetegedése miatt volt kénytelen lemondani részvételét.