Olvasási idő: 4 perc
„Régen túl vagyunk már azon, hogy egy várost a vezetése elefántcsonttoronyból próbál megtervezni. Évtizedek óta arról van szó, hogyan tudjuk bevonni a városfejlesztésekbe a helyieket, az ott élőket, a kulturális intézményeket, gazdasági szereplőket és még hosszan lehetne sorolni, hogy ki mindenkit” – magyarázta dr. Fekete Dávid, az MCC győri képzési központ képviselet-vezetője legutóbbi szakmai előadásunkon, melynek fókuszában a kultúra alapú városfejlesztés állt.
Egy város fejlesztésénél általában az ipart és a gazdaságot, mint a város jólétének alapjait emelik ki, mindeközben a kultúra is fontos. Az elmúlt évtizedekben a figyelem - köszönhetően többek között az Európa Kulturális Főváros (EKF) programnak is - már egyre inkább összpontosul erre is. Felmerült sokakban az, hogy hogyan tudnák azokat az ipari területeket hasznosítani, ahol már nem zajlik termelés, és logikus, hogy valamilyen kulturális célra használják fel az adott területet.
Az EKF Melina Mercouri, görög kulturális miniszter javaslatára az EU Tanács 1985-ben elindított programjában - amelyben nem meglepő módon Athén kezdte a sort - már több mint 90 város viselhette az Európa Kulturális Fővárosa címet.
Fekete Dávid egyértelműsítette, hogy az EKF jó kezdeményes arra, hogy a városok megmozgassák saját erőforrásaikat, és ha kreatívan módon állnak hozzá, akkor rengeteg ötletet és fejlesztési javaslatot tudnak összeszedni, amit akkor is meg tudnak valósítani, ha nem ők nyerték meg a versenyt.
„A városok versenyeznek egymással a tőkéért, a munkaerőért, a befektetésekért, a turistákért, a külföldi figyelemért. A város vezetői akkor teszik jól a dolgukat, ha ezek elől a versenyek elől nem menekülnek el, hanem beleállnak. Megnézik, hogy mik az erősségeik, kikre tudnak támaszkodni - ezeket sorra kell venni.” – hangzott el az előadás során.
Ugyanakkor másik előadónk, Dr. Morvay Szabolcs egyetemi adjunktus a kreatív városok kapcsán kiemelte, hogy sok város csak egy jól hangzó szlogenig jut, azzal szeretné újra definiálni magát, miközben sok esetben hiányzik egy átfogó városfejlesztési koncepció, ami a kulturális és kreatív erőforrásokra épít. Sok város csinál kreatív városfejlesztési stratégiát, mely túlnyomó részt és sokszor a gazdaságfejlesztési elképzelésekre fókuszál (például Hollandiában láthatunk erre példát), melyek a kreatív vállalkozások közvetlen pénzügyi támogatását és egy kreatív üzleti klíma megteremtését célozták meg, de a kreatív város puha tényezői, úgymint a kultúra, a társadalmi aspektusok, a tolerancia háttérbe szorulnak.
„Míg a kreatív város elmélet nagy hangsúlyt fektet a sokszínűségre, a toleranciára, a politikai támogatásra, valójában csak néhány gesztust láthattunk; hibás programokat indítottak el a városok, reménykedve abban, hogy ezek a beruházások mágnesként vonzzák a kreatívokat, mely a gazdasági jólét növekedéséhez vezetnek, de sok esetben a beruházások értéke jóval meghaladta azokat a hozadékokat, amiket vártak.” - értékelte a helyzetet Morvay.
A kultúra nem csupán szórakoztató műfaj, hanem olyan értékeket hordoz magában, amelyek fontosak a városok identitásának és jólétének kialakításában. Az általa hordozott értékeket érdemes kiemelni és beépíteni a városi tervezés és fejlesztés folyamatába annak érdekében, hogy élhetőbb és inspirálóbb környezetet teremtsünk jövőnk számára.
