A zöld átállásról sokat beszélünk, de ritkábban arról, hogy mindez milyen nyersanyag-függőségekkel jár. Ahogy az MCC debreceni képzési központjában elhangzott: kritikus nyersanyagok nélkül nincs zöld technológia, nincs digitalizáció és nincs ipari szuverenitás sem. Az eseményen Somosi Zoltán és Bárány Balázs, az MCC Klímapolitikai Intézetének kutatói arra hívták fel a figyelmet, hogy az új ipari forradalom alapjai olyan anyagok, amelyek lelőhelyei nagyrészt Európán kívül találhatók.
„Ami a 20. században az olaj volt, az ma a kritikus nyersanyag” – fogalmazott Bárány Balázs, utalva arra, hogy a fémek és ásványok kitermelése és feldolgozása erősen koncentrált, komoly geopolitikai feszültségeket hordozva magában. Somosi Zoltán kiemelte: jelenleg 34 kritikus fontosságú nyersanyagot különböztet meg az Európai Unió, ezek közül mindössze öt található meg Európában, és csak egyetlenegyben, a stronciumban vagyunk teljesen függetlenek.
Somosi Zoltán arra is emlékeztetett, hogy a koksz, vagyis maga a szén is kritikus nyersanyagnak számít, hiszen az acélipar ma is elképzelhetetlen nélküle. „Acél nélkül pedig nincs hadiipar” – tette hozzá, jelezve, hogy a kérdés messze túlmutat a klímapolitikán.
Az ellátási láncok sérülékenysége ma már nem elméleti kérdés. Bárány Balázs szerint egyetlen fennakadás is komoly gazdasági következményekkel járhat. Emellett hangsúlyozta: a zöld átállás társadalmi és környezeti hatásait globális összefüggésben kell vizsgálni, különös tekintettel a harmadik országokban zajló kitermelési folyamatokra.
Ugyanakkor az előadás nemcsak kockázatokról, hanem lehetőségekről is szólt. Somosi Zoltán szerint Európa több területen kifejezetten jól teljesít: a hidrogéntechnológiában már ma is kézzelfogható eredmények vannak, például hidrogénmeghajtású buszok formájában, és az energiatárolásban, különösen az akkumulátor-technológiában is komoly fejlesztések zajlanak. A 2030-as uniós célok között szerepel az is, hogy kevesebb nyersanyagot használjunk fel, illetve olyan anyagokat fejlesszünk, amelyekkel ugyanaz a teljesítmény kisebb erőforrás-igénnyel érhető el.
Erre jó példa a Debrecen határában épülő CATL-beruházás, ahol foszfátos, rétegzett akkumulátortechnológiát alkalmaznak, amely akár 80 százalékkal kevesebb kobaltot igényel.
A klímapolitika, a geopolitika és a gazdaság elválaszthatatlan egységet alkot. A kritikus nyersanyagok kérdése pedig nem a jövő dilemmája – hanem a jelen egyik legfontosabb stratégiai kihívása.
