Olvasási idő: 4 perc
Jövő ősztől már 17 helyszínen biztosan elérhető lesz a Mathias Corvinus Collegium – minderről Lánczi Péterrel, a Mathias Corvinus Collegium általános főigazgató-helyettesével beszéltünk.
Milyen eseményeket, történéseket emelne ki legfontosabbként a Mathias Corvinus Collegium (MCC) életében a magunk mögött hagyott, rendhagyó évből?
Amikor a Magyar Országgyűlés 2020 tavaszán az MCC-t választotta a Kárpát-medencében megvalósuló tehetséggondozás bázisául, egy huszonöt éves munkának az eredményességét, értékeit ismerte el, és állást foglalt amellett, hogy a jövő tehetségeibe fektetni kifizetődő. Az MCC egy 1996-ban, magánkezdeményezésre létrejött, a hagyományos iskolarendszert kiegészítő, hiánypótló műhely, mely nem csupán a tehetséges fiatalok támogatását, hanem közösségi értékeink közvetítését is célul tűzte ki.
A vagyonjuttatáshoz rendelt közcélú feladat új kihívások elé állította a szervezetet, így rohamlépésben kezdtünk neki nyár elején az intézmény szellemi és emberi infrastruktúrájának megfelelő méretűvé növeléséhez.
Augusztus végére jelentősen bővült az MCC főállású oktatóinak száma, ami biztosítja az egyetemista diákjaink számára azt az intenzív és közvetlen tanár-diák kapcsolatot, ami az MCC filozófiájának alapját jelenti. A szervezett kurzusaink napjaink meghatározó témáiban nyújtanak jól használható tudást, többek között a jog, a társadalomtudományok, a média, a közgazdaságtan, a nemzetközi kapcsolatok, a pszichológia területén. Létrehoztuk a Corvinák.hu tudásmagazint, mely oktatóink és diákjaink számára rendszeres megjelenést biztosít. Ugyancsak elindítottunk egy magyar és angol nyelvű műsorokat is sugárzó podcast csatornát is. Mindkét felület szép eredményeket ért el már az első hónapokban.
Ahogy ez az Origo hasábjain is megjelent, szeptemberben vette át a Vezetőképző Akadémiánk és a hozzá kapcsolódó kutatási egység irányítását Porkoláb Imre, de létrejött a Klímapolitikai Intézet, a Német-Magyar Intézet, emellett számos sikeres konferenciát, szakmai beszélgetést is magunk mögött tudhatunk.
A járvány egy kényszerhelyzetet jelentett számunkra is. Az MCC számára legfontosabb működési elvek érvényesülése elé állítottak komoly kihívásokat a mindenki által jól ismert korlátozások. Mi úgy gondolkodunk, hogy az órák nem érnek véget a képletes értelemben vett kicsengetéssel, az esti előadások folytatódnak éjszakába nyúló beszélgetésekkel, a szakmai kapcsolatok pedig hosszú távú emberi kapcsolatokká, barátságokká érlelődnek. Mindezeknek azonban elengedhetetlen feltétele a jelenlét, a jelenléten alapuló, közösségteremtésre is irányuló rendezvények, időtöltés, és leginkább az erre való igény a résztvevők felől.
Ahogy mindenki más, mi is igyekeztünk kihozni a lehető legtöbbet a helyzetből. Amíg arra lehetőség volt, a megfelelő szabályok betartásával személyes, azt követően online rendezvényeket tartottunk. Novemberben az országos szabályokat követve a középiskolás és az egyetemista oktatásunkat szintén a digitális térbe tereltük át.
Az eredetileg személyes jelenléttel megvalósuló, a hazaszeretetről és patriotizmusról szóló konferenciákat egy többrészes online előadássorozattá alakítottuk. Bár az elmúlt hónapokban mindenki számára rutinszerűvé váltak az oktatás digitális eszközei, a diákjainkkal és az oktatóinkkal beszélgetve, vagy akár írott visszajelzéseikre támaszkodva azt látjuk, hogy az a fajta tudásátadás, ami az MCC-re jellemző, sokkal nagyobb erőfeszítést igényel minden résztvevőtől az online térben.
Bízunk benne, hogy járványhelyzet okozta korlátozó intézkedések nemsokára enyhülhetnek, és akkor visszatérhetünk a normál kerékvágásba.
A teljes interjú ITT olvasható.