Olvasási idő: 3 perc
Az MCC szombathelyi képzési központjában, a mintegy félszáz pedagógus részvételével zajlott pedagóguskonferencián az Alfa generáció sajátosságairól, az oktatásuk során használt digitális terek lehetőségeiről, valamint a mesterséges intelligencia felhasználási területeiről esett szó.
„Legyünk a tudás influenszerei!” – Constantinovits Milán, MCC szakmai főigazgató-helyettes
Digitalizált világunkban egyre inkább felértékelődtek a digitális kompetenciák, felerősödött a digitális szocializáció. A gyerekek többsége ma már nem orvos, tanár, fodrász vagy autószerelő akar lenni, hanem online tartalomgyártó. Constantinovits Milán ezért is biztatta a megjelenteket arra, váljanak maguk is a tudás influenszereivé, olyan „digitális kalauzokká”, akik segítenek eligazodni az információs tengerben. Egy impulzusorientált környezet ekkora ingeráradatával tanárként nem lehet felvenni a versenyt, de talán nem is kell. Fontos viszont megismerni a diákok galaxisát, tájékozódni a világukban, s felvenni annak ritmusát.
„Bátran be az indiánok közé!” – Bartusz-Dobosi László, író, szerkesztő, kritikus, irodalomtörténész, tanár, az MCC vezető oktatója
Az oktatásnak diákbarátnak kell lennie -hangsúlyozta Bartusz-Dobosi László. Az MCC vezető oktatója egy képpel élve hozzátette, ne az indiánt próbáljuk kihozni a városba, hanem (tanárként) mi menjünk be a dzsungelbe. Ez persze nem jelenti azt, hogy magunk is indiánná válunk, de muszáj azt a nyelvet beszélnünk, amit értenek. Játékosságra, a tanulási folyamatban használt erős vizuális támogatásra van szükség, ami nem arról szól, hogy feladjuk a lényeget, csupán más úton közelítünk hozzá. Ehhez adott számos jó ötletet, s ajánlott különféle digitális platformokat.
„Ledoszlopok egy igazság utáni korban” – Fegyverneki Gergő, tanár, tananyag- és képzésfejlesztő, digitálispedagógia-szakértő
Nomofóbia, bullying, játékfüggőség, fake news, deep fake, szexting, grooming, képernyőmánia… Csak néhány azokból a problémákból, amik az Internettel és okoseszközökkel együtt jelentek meg. Azért is nehéz jó digitális pedagógusnak lenni, mert nincsenek mintáink, a gyerekek számára pedig nincs egyfajta „net-KRESZ” a használatának megkezdése előtt, ami felkészítené őket a veszélyekre, s megtanítaná a helyes alkalmazását. Egyszerre élünk egy információs és dezinformációs korban – egyszerre utópia és disztópia a világunk. Ezért is kell lámpaoszlopként, vagy modernebb hasonlattal ledoszlopként rávilágítani mind a veszélyekre, mind a lehetőségekre. És ez utóbbit kell látnunk a mesterséges intelligenciában is, melyet felelőtlenség lenne kihagyni az oktatásból. S hogy hol a helye abban? Mire tudjuk használni tanárként, diákként? Mik az erősségei és a gyengeségei az új technológiának? Az előadó ezekre is szemléletes példákat hozott.
A konferencia előadásai igazán aktuális kérdésekre keresték a választ, s hívták együttgondolkodásra a résztvevőket: körvonalazni az új tanár archetípusát, aki egy megváltozott kor megváltozott kihívásaira képes megújuló tudással, szereppel és eszköztárral válaszolni.
