Kalandozások az afrikai kontinensen és a nagy rulett

Az emberiség bölcsője Afrika. Az előemberek és a homo sapiens 200 000 évvel ezelőtt ott fejlődött ki, és számos prehisztorikus emléket is őriz ez a földrész. Az MCC Migrációkutató Intézet munkatársainak is kiváló terepet nyújt a kontinens arra, hogy izgalmas kutatómunkát végezzenek Afrika különböző területein. A KP-szombat délelőtti plenáris előadásán az intézet munkatársai, Dr. Marsai Viktor igazgató, illetve Tóth Klaudia kutató mesélt a földrész érdekességeiről a diákoknak.

Afrikát kétarcúság jellemzi: közel van hozzánk, mégis kimarad a körforgásból. Vajon miért van ez? Miért hiányos a tudásunk a világ második legnépesebb kontinenséről? Földrajzi, klimatikus okai vannak annak, hogy az Észak-Afrikán túli vidéken élők nem nagyon kerülnek kapcsolatba Európával, és ez oda-vissza is igaz – mondták el a szakemberek. Egy biztos, a térség máig a legegzotikusabb földrész maradt, amelynek gazdaságában meghatározó az érintetlen élővilágot látni kívánó turisták szerepe. Afrika kulisszatitkaiba is beavattak bennünket vendégeink, többek között meséltek a banánfa körül kialakult kultuszról is, a szent növényről, amit senki sem keríthet körbe vagy zárhat el, így bárki hozzáférhet, és ehet róla. De betekintést nyerhettünk a tevetejet ivó szomáliai nomádok életébe is, akik bizony könnyen válnak a terrorszervezetek áldozataivá, ugyanis számukra ezek a szervezetek egyfajta „kiugrási” lehetőséget jelentenek. A legfőbb kérdés még mindig a fiatalok jövője – emelték ki előadóink. Mihez kezd több milliárd fiatal Afrikában? Esély és remény – ez a két fogalom, amely az ő életükben meglehetősen felértékelődik – tették hozzá a migrációkutatók.

Vendégeink segítségével képzeletbeli utazást tettünk Kenyába is, ami a világ legnagyobb vágottvirág exportőre. Nekünk, virtuális utazóknak persze nem kellett védőoltásokat kapnunk, de az oda utazók számára ezek elhagyhatatlanok, hiszen továbbra is jelentős probléma a térségben a maláriaveszély – tudtuk meg a világjáró szakértőktől –, amit a helyi lakosság ugyan sokkal jobban bír, mint az ideutazók, de még mindig fél millió ember hal meg évente a vírusban, így ez visszatartó tényező az európai ember számára. Az ország sokszínű, ezt mutatja többek között az is, hogy míg a nyomornegyedekben az édesvíz is luxuscikk, addig a kis viskók mellett ott tornyosulnak a hatalmas felhőkarcolók is.

Nagyon izgalmas előadás részesei lehettünk a délelőtt folyamán, és a személyes élményekből sok olyan dolgot is hallhattunk a kontinensről, amit a tankönyvekben nem olvashatunk.

Az együtt elfogyasztott pizzaebéd után el kellett döntenünk, részt veszünk-e a workshopon vagy sem, a kényelmes otthoni pihenést választjuk, vagy inkább maradunk az érdekesnek ígérkező foglalkozáson. Természetesen ez nem volt nehéz döntés, hiszen mindenki az előadásra voksolt, de a délutáni workshop folyamán rájöttünk, hogy sokszor tipródunk egy-egy döntés meghozatalánál. Szőnyi László Gyula – az MCC Jog és Társadalom Műhely Jogi Iskolájának oktatója, aki húsz éve tanít történelmet, irodalmat és médiát a közoktatásban – segítségével kerestük a válaszokat a következő kérdésekre: „Kinek az életét éled?” „Hogyan mérlegelj?” „Milyen döntést kellene ma meghoznod?” Megnéztünk pár izgalmas kisfilmet, elemeztünk választási helyzeteket, és még egy nagy rulettezésbe is belefogtunk, hogy kiderüljön, ki szokott a legjobban dönteni. Zárásképp közösen megállapítottuk, felelősségünk van abban, hogyan döntünk, és hogy döntéseink hatással vannak a magunk és mások életére is.