Olvasási idő: 6 perc
A jogállamisági eljárások célkeresztjében évek óta Magyarország és Lengyelország áll, azonban utóbbi esetében érdekes eltolódás figyelhető meg: a folyamatot követők egy ideje aggodalmuknak adnak hangot amiatt, hogy Lengyelország egy évvel ezelőtti kormányváltását követően megváltoztak az uniós álláspontok. Ezen átrendeződő viszonyok mentén néztek a mélyére a jogállamisági vitáknak lengyel szakértőkkel az MCC Brüsszel keddi rendezvényén.
Szokatlanul nagy feltűnést keltett, amikor egy évvel ezelőtt Donald Tusk (az Európai Tanács korábbi elnöke) miniszterelnöki hivatalba lépése után alig pár héttel az EB megszüntette a jogállamisági eljárást Lengyelország ellen. Tették ezt feltűnő hirtelenséggel, annak dacára, hogy az azt megelőző években a lengyeleket többször elmarasztalták az EU alapértékeinek állítólagos megsértése miatt (az alaptörvény 7-es cikkely szerinti eljárásban), amely az EU-s támogatások visszatartásához vezetett. Majd Donald Tusk hivatalba lépését követően számos hatalmi visszaélés történt, amellyel párhuzamosan több alkalommal változott az Európai Unió álláspontja a jogállamisági kérdésekben.
Mindezek eredményeképpen egyre többen panaszkodnak az EU szembetűnő kettős mércéjére a jogállamisági elvárások betartatása terén – ennek kibogozására vállalkozott legutóbbi szakmai rendezvényén az MCC brüsszeli think-tankje.
További érdekesség, hogy közvetlenül a Tusk-kormány hivatalba lépését megelőzően az Európai Bizottság 5,1 milliárd euró felszabadítását jelentette be a Helyreállítási és Ellenállóképességi Alapból. Ez a döntés szintén felvetette a kritikusokban a kérdést, hogy az EU hozzáállása a következetes elvek helyett nem politikai elköteleződésen nyugszik-e inkább.
Azóta a Tusk-kormány több esetben nézett szembe belső ellentmondásaival, többek között a médiát és az igazságszolgáltatást érintő intézkedései által. Az elmúlt egy év ilyetén fejleményei számos, halogatást nem tűrő, súlyos kérdést vetettek fel olyan hatalmi visszaélésekről, amelyekben a közös pont, hogy az ellenzéki hangok elnyomására irányultak.
A szakmai vita megnyitójában Jacob Reynolds (szakpolitikai ügyekért felelős vezető, MCC Brüsszel) emlékeztetett, hogy Donald Tusk miniszterelnöksége ellentmondásos demokrácia-átalakítással vette kezdetét; ennek során Soros forgatókönyve alapján alakították át a médiát, a kulturális intézményeket és az igazságszolgáltatást. Mindent elkövettek, amivel az előző PiS-kormányt vádolták, és miközben a Pis-kormányt elítélték a reformjai miatt, Tuskékat modellként mutatták fel. A jogállamiság politikai fegyverré vált és elveszítette maradék jelentését. Hogyan fordítható vissza az a pusztítás? – tette fel a kérdést Reynolds.
Jerzy Kwaśniewski, az Ordo Iuris elnöke szerint önmagában egy paradoxon az, hogy egy magyar think-tank szervez Brüsszelben egy lengyel panel-beszélgetést, amelyen szabadon beszélhetnek, miközben a lengyel kormány 30 konzervatív NGO/civil szervezeti vezetőt tartóztatott le (köztük Michał Olszewski katolikus papot). Emlékeztetett arra is, hogy Tusk hivatalba lépése után Ursula von der Leyen gratulált a lengyelországi jogállamiság helyreállításához és azt mondta, hogy az ország visszatért európai vezetői szerepéhez. Vera Jourova szintén megdicsérte az igazságszolgáltatás „függetlenségének helyreállítását”. Kwaśniewski hozzátette: a valóságban egyik törvényt sem implementálták, mert a konzervatív elnök nem engedélyezte azt.
Elmondása szerint Tusk 11 hónapos kormányzása alatt egy „liberális laboratóriummá alakították a poszt-konzervatív államot” amelynek legjelentősebb mozzanatai a következők: 1. a közszolgálati tévé erőszakos megszállása (erre 1981. óta nem volt példa) 2. a független bíróságok megszállása, több tucat bíró eltávolításával, és az államügyész jogsértő leváltása, továbbá az alkotmánybíróság döntéseinek figyelmen kívül hagyása (mindezek súlyosan sértik a hatalommegosztás elvét) 3. 30 konzervatív politikus otthonában tartottak házkutatást.
Anna Bryłka (EP-képviselő, Patrióták Európáért) rámutatott, hogy az, hogy a jogállamiságnak nincs definíciója, az nem jogi, hanem politikai probléma, és ez lehetővé teszi, hogy felhasználhassák azt a konzervatívok, a szólásszabadság és a hagyományos értékek ellen. Az új kormány éppen azt teszi, amivel a PiS-t vádolta – fogalmazott. Hozzátette: a lengyel miniszterelnök az, aki megsérti a jogot, mégis az Európai Bizottság szemében, amikor Tusk teszi azt, akkor ez csak egy hiba, amikor a PiS-t vádolják ugyanezzel, akkor bűntény. Az EB most nem avatkozik be, ami jogi relativizmus. Ezt az anomáliát meg kell szüntetnie a lengyeleknek, és Trump győzelme reményt ad arra, hogy a normalitás győzedelmeskedjen.
Tobiasz Bocheńsk (EP-képviselő, Európai Konzervatívok és Reformisták) csatlakozva az előtte szólókhoz, megerősítette, hogy az EB machiavellista fegyverként használja a jogállamiságot az ellenzőivel szemben. A PiS nem sértett jogot az igazságügyi reformjával, mégis már azelőtt kriminalizálták őket, hogy megjelentek volna a reformjai. Az EB különböző jogállamisági koncepciókat alkalmaz, pedig nem mindegy, hogy politikai vagy jogi eszközként tekintenek-e rá. Lengyelország szüntelen támadás alatt állt az EU részéről 2015 és 2023 között, majd miután a PiS elvesztette a választást Von der Leyen ellátogatott Lengyelországba, ahol hirtelen semmi jogállamisági problémát nem talált, miközben akkor még semmi más nem változott, csak az ország vezetőjének személye. Az EU nem az elvek, hanem a kényszer közössége, ezért az EU reformra szorul – összegezte országának tapasztalatait.
