Olvasási idő: 6 perc

2022 áprilisában hivatalosan is megindította az Európai Bizottság Magyarországgal szemben „az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszer” szerinti eljárást, azaz a köznyelvben az úgynevezett jogállamisági mechanizmust, amelynek eredményeképpen Magyarországot súlyos büntetés éri: amíg nem teljesül egy 27 feltételből álló hosszú lista, addig az uniós források mintegy 65%-át befagyasztják, emellett a magyar egyetemek többségét kitiltják az Erasmus és a Horizont programokból. Vajon indokoltak-e ezek a szankciók? Valóban az EU pénzügyi érdekeinek tisztességes védelméről van-e szó a jogállamiságon keresztül, vagy inkább arról, hogy az EU költségvetését fegyverként használják fel olyan politikai és ideológiai szempontok érvényesítésére, amelyekhez az EU-nak nincs hatásköre? Ezeket a kérdéseket boncolgattuk Rodrigo Ballesterrel, az MCC Nemzetközi Kapcsolatok Iskola Európai Tanulmányok Műhely vezetőjével a miskolci MCC-ben. Vendégünket Stenger Kristóf Junior-hallgató kérdezte.

A Covid-járvány hihetetlen gazdasági recessziót hozott, és hogy ezt fel tudja oldani az unió, létrehozott egy helyreállítási alapot, amelyből azonban Magyarország még nem kapott meg egy csaknem kétmilliárd eurónyi összeget. Az Unió több feltételhez kötötte a pénzösszegek kifizetését, többek között a korrupció felszámolásához, illetve a nagyobb átláthatósághoz az EU-s pénzek felhasználását illetően. A 2022-ben Magyarországgal szemben kiszabott feltételesség volt az első és eddig egyetlen ilyen alkalom az unióban, ráadásul a feltételeket 17-ről 27-re bővítették az elmúlt egy év alatt.

Rodrigo Ballester hangsúlyozta, nem szabad csak az uniót, az Európai Parlamentet vádolni, hiszen igaz, hogy egyes államok – a Benelux államok, vagy az északi államok – támogatják, mások – például Spanyolország – semlegesek ebben a kérdésben, de mégiscsak a tagállamok fogadták el ezeket a feltételeket.

Sok kérdést felvet ez a feltételrendszer, többek között a kisebbségi jogokkal kapcsolatban is, ahol nem az a kérdés, hogy egyetértünk-e vele vagy sem, hanem hogy ezekben az ügyekben Brüsszel dönthet-e, vagy maga a tagállam. Egy másik ilyen kérdés, hogy ha az uniónak nincs beleszólása a tagállamok oktatási ügyeibe, még kevésbé a szexuális nevelésbe, akkor milyen alapon fagyaszt be pénzösszegeket ezekre hivatkozva. Felmerül tehát a kérdés: kötheti-e az Európai Unió a pénzek kifizetését ideológiai kérdésekhez?

Az uniós jogokkal foglalkozó szakember egy tavaly decemberi – az Európai Bizottság által kiadott – sajtóközleményt említett, amelyben három dologra hivatkoznak a pénzügyi befagyasztás kapcsán: a gyermekvédelmi törvényre, az akadémiai szabadságra, illetve a migrációs jogra. Ez utóbbi valóban az EU hatáskörébe tartozik – állítja Rodrigo Ballester –, tehát, ha emiatt vet ki szankciót az Unió, ahhoz joga van – de a másik két esetben?

A kérdésre, hogy mikor kellett volna ezeket a pénzeket megkapnunk, a szakértő elmondta, a pénzek felhasználásának megvannak a feltételei, a szabályai, amiket, ha a tagállam elfogad, akkor ennek megfelelően kell eljárnia. Spanyolország már több mint egy évvel ezelőtt megkapta azt a Covid-támogatást, amit már Magyarországnak is meg kellett volna kapnia. Két évvel ezelőtt Magyarországnak is ki kellett dolgoznia, hogyan, mire fogja ezt a támogatást felhasználni. Az Európai Bizottság elnöke eljött Magyarországra, aláírták az ezzel kapcsolatos megállapodást, elkészültek a szelfik a Facebookra, majd egy héttel azután, hogy a magyar parlament elfogadta a gyermekvédelmi törvényt, az elnök visszavonta a megállapodást – mesélte Rodrigo.

Ha az unió a feltételességi rendszert arra használja, hogy harcol a korrupció, a csalás ellen, az rendben van – mondta az uniós szakjogász –, de ha arra akarja felhasználni, hogy politikai reformokat hajtson ezzel végre, ehhez nincs kompetenciája, ezt nem teheti meg. És ha megnézzük azt a 27 feltételt, amit az unió kiszabott, sok ezek közül egyáltalán nem „fair”. Azt kérheti az unió, hogy legyen szorosabb Magyarország és az unió korrupcióellenes bizottságának a kapcsolata, de azt nem teheti meg, hogy a legfelsőbb bíróság hatalmát korlátozza, abba nem lehet beleszólása. Mert felmerül a kérdés: milyen módon befolyásolja, vagy kockáztatja a legfelsőbb bíróság elnökének kinevezése az uniós pénzek felhasználását? „Tehát a feltételességi rendszer mögött egy másodlagos politikai gondolat bújik meg, és ez zavar engem” – mondta Rodrigo. Nem lehet az EU-s pénzeket a politikai zsarolás eszközévé tenni, márpedig most ezt teszi az Unió Magyarországgal és Lengyelországgal szemben is – tette hozzá.

Sokat hallunk az európai értékekről: a szabadságról, a férfi-nő egyenjogúságról, az emberi jogokról, a szólásszabadságról, de ezek nem igazán jól körül határolt módon vannak megfogalmazva, mert például mást jelent a szólásszabadság Franciaországban, Spanyolországban, és mást Magyarországon. De nem az Unió kompetenciája eldönteni azt sem, a genderelméletet hogyan, kiknek tanítja az iskolákban egy ország, hagyjuk a döntést a tagállamokra, ez legyen az ő saját döntésük – hívta fel a figyelmet a szakember.

A kérdésre, beszélhetünk-e jobboldali és baloldali megoszlás alapján két Európai Unióról, Rodrigo válasza az volt, valóban van egy kelet-nyugati megoszlás az Unióban, ahol a keleti rész országai több évtizeden keresztül elszenvedték a kommunizmust, illetve a szocializmust, és ezek az országok más történelmi és kulturális háttérrel rendelkeznek, de ez nem jelenthet problémát, ez egy természetes diverzitás kell legyen az Unión belül. De fogadjuk el azt is, hogy vannak olyan liberális országok, mint Hollandia, és vannak konzervatívok, mint Magyarország. Nincs ezzel semmi gond. „Én, jómagam Nyugat-Európából jövök, de sokkal közelebb áll hozzám lélekben a kelet-európai gondolkodásmód” – ismerte be Rodrigo. Sajnos azonban nemcsak egy kelet-nyugati megoszlás érzékelhető az Unión belül – tette hozzá –, hanem egy alá-fölé rendeltségi is, mert Brüsszelből könnyű azt gondolni, mi mindent tudunk, mi vagyunk a szakértők, de ha nem beszélünk azokkal az emberekkel, akiket képviselünk, akkor mindez önkényuralomhoz is vezethet. És persze van egy fajta különbség a kisebb és a nagyobb országok között is, hiszen az utóbbiak nagyságuknál fogva nagyobb erőt képviselnek, ami ahhoz vezet, hogy vannak „egyenlőbbek az egyenlők között”. A kérdés, hogy egyenlőek vagyunk-e akkor mi, magyarok a többi, nagyobb uniós országgal, az Erasmus és a Horizon program kapcsán is felmerülhet, hiszen, ha az Unió bármelyik más országának diákjai jogosultak ezekre a lehetőségre, akkor a mi diákjaink miért nem. Rodrigo erre azt felelte, reméli, megoldódik ez a probléma a következő két évben, de ha így is lesz, sajnos, a most éppen egyetemistaként tanuló diákjaink már nem lehetnek részesei ennek a programnak.