Olvasási idő: 8 perc
A fiataloknak meg kell tanítani, hogyan legyenek igényes borfogyasztók, és azt is el kell érni, hogy a bor, mint kulturális elem legyen ott a mindennapjainkban – többek között erről is beszéltek vendégeink a miskolci MCC-ben, ahol a fiatalok sokat tanulhattak a borról, a borkultúráról, de olyan praktikus dolgokról is, hogyan kell jól kinyitni egy palackot, vagy megfogni a borospoharat.
Fehér terítővel borított asztalok, hangulatos gyertyavilágítás, jó borok és persze egy jó társaság. Kell ennél több egy kellemes nyári estéhez? Pláne, ha a téma is könnyed – ugyanakkor fontos –, hiszen a kulturált borfogyasztás, a miskolci borkultúra múltja, jelene és jövője, és persze a pezsgő volt terítéken a miskolci MCC-ben. Beszélgetőpartnereink a téma – no meg a bor – szerelmesei és szakértői is egyben: Czupper András, a lillafüredi István Nádor Borlovagrend elnök-nagymestere és Kovács Zoltán közgazdász, az MCC Üzleti Ismeretek Műhely vezetője, a partiumi Szilágyságban működő Kárászteleki Pezsgőpincészet résztulajdonosa. A vendégeket Bényi Levente, a miskolci MCC EP-s diákja kérdezte.
Levente először is arra volt kíváncsi, honnan jött a bor szeretete vendégeinknél: hobbiként jelent meg az életükben a borral való foglalkozás, vagy üzletet láttak benne? Mindkét vendégünk elmondta magáról, ugyan bort kedvelő emberek, de nem borászok. András nagyapjának volt pincéje, de ő maga sokáig nem foglalkozott borászkodással, pincével, majd, amikor a bogácsi borrend a lovagjává ütötte, és egyre többször kérdezték tőle, borlovagként hogyhogy nincs saját pincéje és bora, úgy döntött, belevág ő is ebbe a dologba, de csak hobbiként. Zoltán Szatmárnémetiből származik, ahol az ő nagyapja is foglakozott szőlőtermesztéssel és borászkodással, ekkor kezdődött az ő bor iránti szeretete is, mert számára mindig hatalmas élmény volt a gyerekkori szüretek hangulata és a borral való foglalkozás. Később, az üzleti élet során is többször összetalálkozott a borral, a boros szakemberekkel, és egyre jobban kezdte őt is érdekelni ez a terület.
Bár vendégeink most találkoztak először, azonnal megtalálták a közös pontot az életükben: Gál Tibort, az egykori, jónevű magyar borászt, aki a 90-es években világszerte ismert volt, aki közel 100 pincének volt a tanácsadója. Ő volt az, aki nagy szerepet játszott a Kárászteleki Pezsgőpincészet létrejöttében, aki megjósolta a „bubis bor” jövőjét is – mesélte Kovács Zoltán. A pincészetben azt vitték végig, amit ő megálmodott, sőt az általa kiválasztott dűlő szőlőiből kerülnek ki ma is a nemes pezsgők. Gál Tibor egy ikonikus alakja volt a borszakmának – tette hozzá Czupper András, aki elmondta, Gál Tibor iskolát teremtett, Franciaországból hozott szakembereket, és egy új fiatal nemzedék nőtt fel az ő tanain többek között Dél-Afrikában is, ahol az István Nádor Borlovagrend egy emléktáblát is avatott a tiszteletére.
És ha már világhírű magyar borászról esett szó, adódott a kérdés, mennyire ismertek a magyar borok a nagyvilágban. Kovács Zoltán elmondta, a magyar bor nem világhírű – bár a Tokajit ismerik –, de ez nem azt jelenti, hogy nem csinálnak Magyarországon jó bort, viszont sok minden kell ahhoz, hogy világhírű legyen egy bor. A jó bornak is kell a cégér, kell tehát a marketing, hiszen el kell adni a piacon. A kérdés – tette hozzá Kovács Zoltán – kell-e egyáltalán a magyar bornak világhírűnek lenni? A borról alkotott vélemény a gasztronómia világában dől el: amikor egy jó nevű étteremben megnézünk egy borlapot, látjuk, hogy melyek a világon ismert borok. Jó lenne, ha egy magyar termék is ott lenne ezek között, de elsősorban arra kell törekedni, hogy Magyarországon, házon belül jó bort csináljanak, és azt majd előbb-utóbb felfedezik a külföldiek is, és megtalálják a csatornákat is, hogyan jussanak hozzá ezekhez. Az lenne az igazi, ha lenne egy olyan fajta, amiből csak mi magyarok csinálnánk nagyon jót – mondta a közgazdász.
Kovács Zoltánt a pezsgővel való kapcsolatáról is kérdezte Levente. A pezsgőkészítésnek van egy szakmai, egy piaci és egy marketing alapja – fogalmazta meg a szakember. Jó pezsgőt készíteni egy jó kihívás egy borásznak. Azt is megtudhattuk, 240 millió hektoliter a világ borfogyasztása évente, túltermelés van, figyelni kell tehát az új trendeket: most inkább a fehér borok és a buborékos termékek fogyasztása került előtérbe, illetve az alternatív – bio, öko, zéró alkoholos – borok fogyasztása a trendi. Ma már nem csak ünnepekkor fogyasztunk pezsgőt – tette hozzá az üzletember.
A miskolci borkultúra is szóba került, aminek kapcsán a borlovagrend nagymestere elmondta, a múlt nagyon dicső – mutatja ezt az is, hogy több városi címerben is megjelenik a szőlőfürt –, hiszen a görög kereskedők itt tárolták a borokat, többek között a tokajiakat is. Bár igazából a városnak soha nem volt annyi bora, mint amennyi pincéje, de a mai avasi lakótelep helyén is szőlőtőkék voltak, az avasi pincékben pedig nagy élet volt. Az Avas kedvenc helye volt Mórának és Móricznak is – tette hozzá Levente, aki arra is kíváncsi volt, a borlovagrend hogyan segíti ennek az egykori dicső miskolci borkultúrának az újraélesztését.
A nagymester kiemelte, a borlovagrendeknek nagyon fontos szerepük van azokon a területeken, ahol megalakultak. Véleménye szerint az Avasnak nagy jövője van, ők pedig egyfajta kovászként szeretnének működni, hogy összefogva a többi egyesülettel életre keltsék ismét az avasi pincéket. Ahol bor van, ott boros rendezvények vannak, ezek pedig hozzájárulnak a turizmus fejlődéséhez, ami újabb munkahelyeket ad az itt élőknek. Tehát mindenkinek az az érdeke, hogy az Avas és a miskolci borkultúra fejlődjön – tette hozzá.
A magyar borivó nemzet – mondják. De valóban így van? Csökkenő tendencia tapasztalható a magyar borok fogyasztás terén – mondta Czupper András. Sok bor bejön külföldről az áruházláncokba, ez pedig a hazai piac kárárára történik. Régen, „békeidőkben” szódával ittak egy-egy fröccsöt nyáridőben, vagy vidéken a bácsika leült egy kis szalonna és egy pohár bor mellé, ma ez nincs meg. A borlovagrenddel járva a nagyvilágot, látták, Olaszországban például a gyerekeket is megkínálják egy kis pohár borral, mert ez hozzátartozik a kultúrához. Egy 8 fokos bort, azaz gyerekbort adnak a fiataloknak, mert így megtanulják a kulturált borfogyasztást, megismerik a minőségi borokat, és így később is igényesen fognak majd bort választani. Kovács Zoltán hozzátette, a világon 15 liter per fő évente a borfogyasztás, itthon kicsit több, tehát az átlagnál nagyobb mennyiségben fogyasztunk bort, de szerinte is fontos megtanítani a fiataloknak a kulturált borfogyasztást, és ezt az MCC is így gondolja, ezért is szerveztek egy boros kurzust a diákoknak, akik le is vizsgáztak, és bár még nem lett belőlük somelier, de azért biztos, hogy sokat tanultak a borok világáról. A műhelyvezető azt is hozzátette, fontos a bort, mint kulturális elemet behozni a mindennapi életünkbe könyveken, kóstolásokon és ilyen boros rendezvényeken keresztül. Az ő családjában például mindenki kóstol bort, a fiatalabbak is, és beszélnek róla, kinek melyik tetszik, és miért, mert nálunk ez része a kultúrának.
Czupper András elmondta, a borlovagrend is nagyon fontosnak tartja, hogy a fiatalokat megismertesse a kulturált borfogyasztással, többek között ezért is kezdeményezték pár hónappal ezelőtt az iparkamaránál, hogy létrehozhassanak egy kadétiskolát az egyik miskolci élelmiszeriparral foglakozó középiskolában.
