Olvasási idő: 4 perc
Időzsonglőrök címmel rendezte meg kerekasztal-beszélgetését az MCC-Mindset Pszichológia Iskola. Ádok Lilla hallgatónk beszélgetőpartnerei Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus, az Örökölt sors című nagysikerű könyv szerzője, valamint az MCC-Mindset Pszichológia Iskola oktatói: Szőnyi Lídia és Hal Melinda voltak. A gyermekvállalás és a karrierépítés összeférhetőségének és tervezhetőségének kérdéskörét járták körül.
Milyen előítéletekkel találkozik egy olyan anya, akinek fontos a szakmai önmegvalósítás is? Kire tud felnézni, ha példaképekről van szó? Hogyan és mikor jut ideje saját magára? Április 29-ei eseményünkön ezeket a tapasztalataikat osztották meg meghívott előadóink, akik által változatos életutakba nyerhettek betekintést kollégiumunk diákjai. A multi világát maga mögött hagyva pszichológussá váló és gyermeket vállaló, a húszévesen családot alapító és gyermeknevelés közben karriert építő, valamint a szakmai felívelés közben a kismamaság mellett döntő meghívottjaink a személyesség jegyében osztották meg történetüket.
Saját megélésük és pszichológiai szaktudásuk mentén fogalmazták meg útravalóikat a hallgatóságnak, ezzel kínálva számukra perspektívát az eljövendő életszakaszukhoz.
Előadóink tanulságait és tanácsait áthatotta a tudatosság jelentőségének hangsúlyozása. Mindenekelőtt kiemelték a saját értékrendünk tisztázásának és követésének szerepét. Ugyanis ennek hiányában hajlamosak lehetünk önvádba, görcsösségbe, stresszelésbe vagy olyan kompromisszumokba is belecsúszni, amik a saját akaratunkkal szemben állnak. Például inkább azért házasodni, mert a nagymama szeretne minket oltár előtt látni, ahelyett, hogy meggyőződésből állapodnánk meg. Kiemelték, hogy ilyenkor fontos a helyzet tudatosításával felnőttként jelen lennünk ahelyett, hogy alárendelődnénk. Például, mikor megkérdezik, mikor köteleződünk már el, érvényes azt mondani:„Nem tudom. Örömmel köteleződnék el, remélem, eljön annak is az ideje.” Ahogy ezt is:„Nem tudom, mikor lesz párom, de egyelőre nem is szeretnék.”
Tudatosságunk hasznunkra válhat továbbá a mások által megfogalmazott, anyaságot érintő kritikák helyén kezelésében is. Sokaknak ismerősek a felvont szemöldökkel feltett, kétségbevonó kérdések: „Komolyan ezzel eteted? Nem is járatod babaúszásra? Még mindig otthon vagy vele? Máris visszamentél dolgozni?” Szakértőink elmondták, hogy ezek gyakran a környezetünk ránk vetített projekciói, amelyek erősítik az anyaság velejáróját: a „nem vagyok elég jó” gondolatot. A beszélgetésből megtudtuk, hogy ez a munkahelyünk, a családunk, a párunk és a tágabb környezetünk által támasztott ellentétes elvárásoknak való megfelelni akarásból is ered. Azonban saját értékrendünk felállítása és követése segítségünkre lehet, hogy minél kevesebb teret adjunk ennek a terhes mechanizmusnak.
A beszélgetés során vendégeink több gondolattal is felmentették az anyákat saját kétségeik alól. Például azzal, hogy – a megosztott figyelmünkkel járó megterheltség árán, de – lehet dolgozni a kisgyermek/kisgyermekek mellett is. Mi több, ha a mi jóllétünkhöz hozzátartozik a szakmai tevékenykedés, akkor annak végzése a baba jóllétére is kihathat. Ennek biztosítása érdekében pedig szabad segítségért fordulnunk nagyszülőkhöz, bébiszitterhez, a párunkhoz is. Sőt, olyan párt válasszunk, aki számára természetes, hogy kiveszi a részét a feladatokból! Ez pedig kommunikáció és szervezés kérdése. Ugyanis munka és család nem csak úgy lehet jelen, ha az egyik háttérbe szorul vagy félretevődik. Beszélgetőpartnereink ennek kimondásával, és ezt igazoló saját példáikkal hozzájárultak ahhoz, hogy levegyük a karriertervezéshez kapcsolódó terhet az anyák és leendő anyák válláról.
Karrier és család tekintetében nem szorulunk zsonglőr mutatványokra, ha tudatosan szervezünk és készülünk. Ezt vittük haza tanulságul.
Köszönjük Orvos-Tóth Noéminek, Szőnyi Lídiának és Hal Melindának az értékes és bensőséges beszélgetést!
