Olvasási idő: 6 perc
2025. november 20-án a a Migrációkutató Intézet és az Európai Uniós Ügyek Minisztériuma a Mathias Corvinus Collegium budapesti központjában tartotta meg nagyszabású konferenciáját. A Hol a határ? – Nemzeti szuverenitás és uniós hatáskörátlépés a migráció és menekültügy területén című rendezvény arra kereste a választ, hogy az Európai Bizottság milyen eszközökkel, milyen mértékben és következményekkel bővíti saját jogköreit a tagállamok rovására. A program az EU hatáskörelvonási gyakorlatát vizsgáló eseménysorozat részeként valósult meg, Bólya Boglárka miniszteri biztos szakmai koordinációjával.
Brüsszel vonata „teljes sebességgel rohan a fal felé”
A megnyitón Dezső Tamás, a Migrációkutató Intézet főigazgatója hangsúlyozta: bár a 2015-ös válság óta egy évtized telt el, az Európai Unió még mindig nem hajtott végre érdemi irányváltást a migrációkezelésben. Felidézte, hogy már akkor is az érkezők kevesebb mint fele származott ténylegesen háborús övezetből.
A helyzet azóta sem tisztult: az uniós tagállamokban egyre hangosabban jelennek meg a szigorítási igények, miközben a Bizottság továbbra is a bevándorlás megkönnyítését célzó mechanizmusokat helyezi előtérbe.
Rétvári Bence: a paktum civilizációs és biztonsági kockázatokat hordoz
A Belügyminisztérium parlamenti államtitkára, Rétvári Bence előadásában azt emelte ki, hogy a jövőre életbe lépő migrációs és menekültügyi paktumot Magyarország végig ellenezte, ennek ellenére Brüsszel mindent elkövet, hogy a rendszer 2026-tól működésbe lépjen.
Az államtitkár szerint a kötelező kvóták és a migránsok automatikus áttelepítése aláássák a tagállamok önrendelkezését, veszélyeztetik a közbiztonságot, eurómilliárdokkal terhelik a nemzeti költségvetéseket, és hozzájárulnak az európai keresztény civilizációs alapok gyengüléséhez.
Példaként említette a németországi és skandináviai bűnügyi statisztikákat, ahol a súlyos bűncselekmények jelentős részét bevándorlók követik el. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a Bizottság értékelése szerint Magyarország déli határán „nincs migrációs nyomás”, miközben Csehországot és Ausztriát veszélyeztetett státuszba sorolták – ami szerinte egyértelmű politikai döntés eredménye.
Hatáskörelvonás lépésről lépésre – az EU-s intézmények „kibővített mandátuma”
A kerekasztal első felszólalója, Mágó András, az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság igazgatója részletesen ismertette, hogyan tolódnak el lassan, de folyamatosan az uniós hatáskörök. Elmondta: az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége (EUAA) eredetileg támogatói szerepet kapott, ma azonban már monitoringfeladatokra készül, 2029-ben pedig akár a magyar menekültügyi rendszer végrehajtását is vizsgálhatja.
Mágó szerint mindez klasszikus példája az uniós hatáskörbővítésnek, amelyet a Bizottság évek óta „technikai fejlesztésnek” próbál eladni.
Marsai Viktor: a Bizottság politikai szereplővé vált
A Migrációkutató Intézet igazgatója arról beszélt, hogy az Európai Bizottság működése távol került az EUMSZ-ban rögzített technokrata szereptől. Szerinte ma már Brüsszel politikai döntéseket hoz, majd a tagállamokat kész tények elé állítja.
Marsai rámutatott: a Bizottság például úgy jelentette be a Tunéziával kötött migrációs megállapodást, hogy a tagállamok érdemi beleszólást nem kaptak.
Marsai a kettős mércére is felhívta a figyelmet: a lengyel–belorusz határon álló kerítést Brüsszel támogatja, a magyar–szerb határzárat viszont bírálja és nem hajlandó finanszírozni, miközben a bíróság 200 millió eurós büntetést és napi 1 millió eurós kötbért rótt ki Magyarországra.
A szakértő szerint a jelenlegi helyzetben kulcskérdés, hogy a tagállamok visszaszerezzék legalább a legfontosabb migrációs hatásköreiket – bár ennek megvalósulására szerinte egyre kevesebb az esély.
Zsigmond Barna Pál: józan észre van szükség az európai migrációpolitikában
Az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának államtitkára a konferencia záróelőadásában kiemelte: az elmúlt évek legfontosabb tanulsága, hogy a segítséget valóban oda kell eljuttatni, ahol a probléma keletkezik. Ezt szolgálják a kibocsátó és tranzitországokkal kötött megállapodások, amelyek a megfelelő politikai stabilitás esetén képesek lehetnek csökkenteni az Európába irányuló illegális migrációt.
Zsigmond hangsúlyozta: Magyarország volt az egyetlen tagállam, amely a migrációs paktum mind a tíz rendeletét következetesen elutasította és bízik abban, hogy Csehország, Szlovákia, illetve a francia politikai fordulat esetén Franciaország is a szuverenitást védő országok szövetségéhez csatlakozik.
Kiemelte továbbá, hogy a határzár-létesítményekkel kapcsolatban Brüsszel nyílt kettős mércét alkalmaz, miközben a tagállamok számára nyilvánvaló lenne: az európai jogrend alapvetése, hogy csak kijelölt határátkelőkön, érvényes okmányokkal lehet belépni egy ország területére.
A szuverenitás kérdése vált az uniós jövő nagy tétjévé
A konferencia előadásai és vitái egy irányba mutattak: az Európai Bizottság a migráció kezelésében egyre erősebben centralizálja a döntéseket, miközben a tagállamok szuverenitása és biztonsága visszaszorul. A résztvevők szerint a következő évek kulcskérdése az lesz, hogy az EU képes-e visszatérni az eredeti szerződéses keretekhez, vagy tovább folytatódik a hatáskörök lassú, de kitartó eltolódása Brüsszel felé.
