Hét nap Európa bölcsőjénél

Hét nap Európa bölcsőjénél
 

2022. október 2. és 9. között volt szerencsém részt venni a Mathias Corvinus Collegium Középiskolás Programja által szervezett görögországi tanulmányúton. Az elsődleges úti cél a főváros, Athén volt, de megtekintettük a Korinthoszi-csatornát, Mükénét, Epidauroszt és Delphoit is. A következőkben az út során szerzett szakmai tapasztalataimat fogom tematikus rendszerben ismertetni.

A GÖRÖG CIVILIZÁCIÓ KEZDETE – MÜKÉNÉ

Az ókori görög kultúra kibontakozása Kréta szigetén vette kezdetét. A sziget összekötő kapcsot jelentett az ókori keleti és a görög kultúrák között. A krétai civilizáció megszűnését követően azonban a görög történelem Mükéné városában folytatódott (Kr. e. XVI─XII. század). 
Az út során lehetőségünk volt meglátogatni ezt a települést, ahol nemcsak az oroszlános kapujáról és küklopikus falairól híressé vált fellegvárat, de Agamemnón, mükénéi király kupolasírját is megtekintettük. 
Néhány nappal később az athéni Nemzeti Régészeti Múzeumban láthattuk a király halotti maszkjaként híressé vált műtárgyat, a későbbi kutatások azonban kimutatták, hogy a maszk nem lehetett Mükéné legendás királyáé. A múzeumi kiállítás részét képezték a Heinrich Schliemann (1822 ─1890) által vezetett mükénéi ásatáskor felszínre került aranykincsek is. 
A látogatás során Heinrich Schliemannról is sok újat tanultunk, aki Homérosz lelkes rajongójaként a két nagy hősköltemény, az Íliász és az Odüsszeia leírásait követve feltárta az addig csupán kitaláltnak gondolt Trója romjait is. A régészet atyjaként is számontartott Schliemann 9 egymásra épült várost talált, melyek közül a második legidősebbet vélte a Homérosz által bemutatott Trójának, így a többi rétegen gondolkodás nélkül áthatolt, felbecsülhetetlen károkat okozva ezzel. Felfedezésének jelentősége azonban így is megkérdőjelezhetetlen.

AZ ÓKORI ATHÉNI DEMOKRÁCIA

Utunk talán legjelentősebb témája az ókori görög demokrácia kialakulása és működése volt. Athéni tartózkodásunk során bejártuk az ókori Athén legfőbb politikai színtereit. Ilyen volt például az agóra, amely piactérként a városi közélet legfőbb fóruma volt. Az itt létrehozott múzeumban több érdekességet is megfigyelhettünk. Megismerhettük például a sorsológép működését, amellyel az ókorban kisorsolták az adott politikai tisztség betöltőjét, vagy egy politikai szerv tagjait. Láthattunk osztrakonokat, cserépdarabokat, amelyeket a Kr. e. 508-ban Kleiszthenész által bevezetett osztrakiszmosz/cserépszavazás során használtak. A cserépdarabra felírták annak a politikusnak a nevét, akitől féltek, hogy türanniszra tör. Minimum 6000 szavazat esetén a legtöbb szavazatot kapott politikust 10 évre száműzték. 
Az út során, a hatalmas építkezések láttán, mi is érzékelhettük az athéni demokrácia Kr. e. V. századi periklészi fénykorának nagyságát és gazdagságát. Már első nap célpontunk volt az Akropolisz, amelynek nagysága Periklész szobrászának, Pheidiasznak köszönhető. Sétáltunk az Areioszpagoszon, amely a volt arkhónokból álló vének tanácsának tanácskozóhelyeként szolgált.
 Az utolsó napon vitaversenyek keretében próbálhattuk ki retorikai készségeinket az ekklészia helyszínén, a Pnyx-dombon. Az egyik vita során különösen hasznosítani tudtuk a demokráciáról szerzett ismereteinket. A vita tételmondata ugyanis így szólt: jobb a jószándékú diktatúra, mint az instabil demokrácia. 
Az athéni demokrácia mélyebb megismerésén kívül, az ókori Hellász történetének egyéb szakaszaival is foglalkoztunk, így például a poliszrendszer válságával és a peloponnészoszi háború eseményeivel (Kr. e. 431─404), amelynek eredményeként az egymással versengő poliszok közül Attika végleg háttérbe szorult. Mindezeken kívül a Nagy Sándor vezette makedónok előrenyomulásáról is sokat tanultunk. 

ISTENEK KÖZÖTT

A Görögországban töltött hetünk után úgy vélem, hogy mindannyiunkban tudatosult, milyen fontos szerepet játszott az ókori görögök életében a mitológia. Ugyan egységes Görögország nem létezett, de a vallás volt a legerősebb összekötő kapocs Hellász poliszai között. Ezt bizonyítja, hogy tulajdonképpen bárhol jártunk Athénban, a magasra épített fellegvárat, az Akropoliszt majdnem mindig láttuk a háttérben. Az Akropolisz épületeinek szinte mindegyikét valamelyik isten tiszteletére emelték, de még a politika központi helyszínén, az agórán is emeltek templomot isteneik tiszteletére, a Héphaiszteiont. 
Több múzeumban is jártunk a napok során (Akropolisz Múzeum, Nemzeti Régészeti Múzeum, Epidauroszi Múzeum, Agóra Régészeti Múzeum). A kiállítások során számtalan módon találkoztunk mitológiai történetekkel: szobrokon, festményeken, vázákon, mindenhol istenek, félistenek, héroszok köszöntöttek minket. Több mítosszal is megismerkedtünk, melyek közül különösen sokat beszélgettünk a trójai mondakörről. A Kr. e. XII. századi trójai háború kitörésének ugyanis szintén mitológiai magyarázatai vannak. A viszálykodás istennőjét, Eriszt nem hívták meg Poszeidón lányának esküvőjére, aki így egy aranyalmát gurított a vendégek közé, „A legszebbnek” felirattal. Héra biztonságos otthont, Pallasz Athéné bölcsességet, Aphrodité pedig a világ legszebb asszonyának szerelmét ígérte a döntőbírónak felkért trójai királyfinak, Parisznak. Parisz Aphroditét választotta, a világ legszebb nőjének pedig Szép Helénát, a spártai király feleségét tartotta, akit elrabolt. 
A görögök hitükhöz való ragaszkodása számos más helyszínen is feltűnő volt. Színházi előadásaikat, sportversenyeiket egyaránt az istenek iránti tisztelet által vezérelve tartották. Mind a két tevékenységet megismerhettük Epidauroszban, ahol a hihetetlenül épségben megmaradt színház kiváló akusztikáját is kipróbáltuk, valamint a stadionban különböző sportversenyeken is megmérettük magunkat. 
A görögök zene által is gyakran dicsőítették isteneiket. Az ókori hellének igyekeztek eleget tenni isteneik parancsainak, próbálták őket befolyásolni, kiengesztelni, illetve útmutatásukat kérni. Ezek a célok jelentek meg a jóslás során is, amelynek folyamatával Delphoiban ismerkedtünk meg. Delphoit szent helynek tartották, ahol Apollón jósdáján kívül egyéb szentélyek, színház és stadion is álltak. A fő attrakció viszont természetesen a jósda volt, ahol a jósda mindekori jósnője Püthia tolmácsolta transzállapotban Apollón szavait. Érdekes volt megismerni, hogy milyen rituális feladatok előzték meg a jóslást, így a forrásban való mosakodás, vagy az állatáldozat bemutatása. A delphoi jósda fontos szerepet töltött be a történelem alakításában is a kétértelmű jóslatai miatt.

A GÖRÖG FILOZÓFIA ÉS A RETORIKA

A napok során megismerkedhettünk az ókori görögök filozófusaival is. Az első filozófus, aki kiállt az örök érvényű igazságok mellett, a mindent viszonylagosnak tartó szofistákkal szemben, Szókratész (Kr. e. V─IV. század) volt. Szókratész mindvégig igyekezett hű maradni elveihez, így amikor jogtalanul istenkáromlás vádjával börtönbe zárták, társai kimenekítették, de ő visszaszökött a börtönbe. Legfőbb elve az volt ugyanis, hogy minden törvényt, így a rosszat is be kell tartani. Volt szerencsénk látni a Szókratész börtöneként híressé vált barlangot is. 
Az ő tanítványa Platón volt (Kr. e. 427─347), aki híres barlanghasonlatával próbálta közérthetővé tenni elméletét az idealizmusról. Eszerint minden, amit a világban tapasztalunk csak az ideák világának tökéletlen lenyomata. Platón létrehozta az Akadémiát (Kr. e. 385-ben) Athénban, melyhez elvezet az a Szent út, amelyen a Kerameikoszban, Athén ókori temetkezési helyén mi is jártunk. 
Platón tanítványa Arisztotelész volt (Kr. e. 384─322), aki már megkezdte a tudományágak rendszerezését és a köztük lévő összefüggéseket is igyekezett a logika segítségével feltárni. 
A filozófusok munkásságát megfigyelve egy új fogalommal is megismerkedhettünk, a peripatetikus tanítási rendszerrel, amelyben mester és tanítványa séták során együtt filozofálnak és gondolkodnak.
A filozófusokról szerzett ismereteinket a Pnyx-dombi viták során is tudtuk hasznosítani, ekkor a három nagy filozófus bőrébe bújva próbáltuk meggyőzni a hallgatóságot arról, hogy ki lenne a legalkalmasabb Athén vezetésére. A viták során alkalmazni kellett retorikai készségeinket, amelyeknek fejlesztéséhez jótanácsokat kaptunk a napokban, illetve megismerkedtünk a retorika gyökereivel is. 
A görögök legnagyobb szónoka Démoszthenész (Kr. e. 384─322) volt, aki makedónellenesként próbálta Phlipposz, makedón király elleni beszédeivel, a philippikákkal figyelmeztetni a népet a makedón veszélyre. Rendkívül érdekes volt megismerni Démoszthenész életútját, aki gyermekkorában dadogott, majd pedig a legnagyobb szónokká nőtte ki magát. Kavicsokkal a szájában próbált gyakorolni, hogy javítson beszédhibáján.

A GÖRÖGÖK ÉS AZ IRODALOM

A görögök kapcsán az írás megjelenéséről is beszélgettünk. Megismerkedtünk a háromfajta írásmóddal, amelyeket az ókori görög kultúrák alkalmaztak: a hireoglifikus, illetve a lineáris A és B írással. Ezek közül csak a legfiatalabbat, a lineáris B-t sikerült megfejteni. A lineáris B írás esetében szótagírásról beszélhetünk. 
Az írásmódok megismerésén kívül, az antik görög irodalomhoz isközelebb kerülhettünk, különösen Homérosz munkásságához. Homérosz személyét sok kérdés övezi. Élt egyáltalán Homérosz? Ha igen, mikor és hol született? Valóban ő írta a nevéhez fűződő két hőskölteményt, az Iliászt és az Odüsszeiát? Feltehetőleg Homérosz a Kr. e. VIII. században élt és az Iliászt valóban neki tulajdonítják, ám a másik eposzt, az Odüsszeiát egy Homérosz-epigon munkájának tekintik. Röviden megismerkedtünk a két eposz történetével. Mindkettő a trójai mondakörre épül, az Iliász magának a trójai háborúnak néhány eseményét, az Odüsszeia pedig a hazatérő harcosok bolyongását dolgozza fel.
Az ókori görögök méltán híresek a drámáikról is. A görög drámáról az epidauroszi színházban hallhattunk, ahol megemlítettük a tragikus triászt (Aiszkhülosz, Euripidész és Szophoklész) és a színház atmoszférájának segítségével elképzelhettük, hogy hogyan is zajlottak az ókoriak életében fontos szerepet játszó színházi előadások. 
Az újkori irodalom nagyjairól is beszélgettünk, így az angol romantikus triász (George Byron, John Keats és Percy Bysshe Shelley) nagy szabadságharcosával, George Byronnal (1788─1824) is. Byron számos nemzeti szabadság kivívásáért küzdő mozgalomban vett részt, többek között a görög szabadságharcban is. Róla az őt ábrázoló szobor előtt emlékeztünk meg. 

ÚJKORI GÖRÖG TÖRTÉNELEM

Kissé eltávolodva időben az ókori Hellász történelmétől az újkori görög történelemben is elmélyedtünk, különösen a görög szabadságharc (1821─1831) eseményeiben. A balkáni népek körében már a XVIII. század végén felmerült az elnyomó Oszmán Birodalom elleni felkelés gondolata. Létrejött a Hetéria, majd pedig a Philiki Hetéria. Ezen társaságoknak a célja egy balkáni államszövetség létrehozása volt. 
A forradalmárok 1821-ben kezdték meg Görögország felszabadítását, amelyet kezdetben a nagyhatalmak a Szent Szövetség elvei, illetve a Török Birodalom meggyengüléséből fakadó orosz megerősödéstől való félelem miatt nem támogattak. 1822-ben az epidauroszi nemzetgyűlésen kiáltották ki Görögország függetlenségét, később azonban a törökök Egyiptommal szövetkezve megkezdték a görög területek visszafoglalását. Erre válaszul az angolok, oroszok és franciák beálltak Görögország mögé és legyőzték a török – egyiptomi erőket. 1830-ban ismerték el Görögország függetlenségét, államformája pedig alkotmányos monarchia lett. Első királya a bajor Wittelsbach Ottó (ur. 1833─1862) volt. A görög szabadságharcot sokan támogatták (filhellén mozgalom), köztük Lord Byron is, aki saját katonáival indult a görög függetlenség kivívásáért. 
A szabadságharcról láthattunk számos ábrázolást és emléket a görög parlament kiállításán, majd pedig végigsétáltunk I. Ottó feleségének, Amaliának a kertjén is. 
Az újkori görög történelem későbbi időszakai kapcsán magyar szereplőkre is figyelmesek lettünk a Korinthoszi-csatornánál tett látogatásunk során. A csatorna felépítése (1882─1893) ugyanis magyar személyekhez köthető. Az építéshez szükséges pénzösszegek megszerzésében fontos szerepet játszott Türr István (1825─1908), maga a csatorna pedig Gerster Béla (1850─1923) tervei alapján készült el.

A MODERN DEMOKRÁCIA SZERVEI

Görög utunk csütörtöki napján meglátogattuk a görög parlamentet. Megnéztük az őrségváltást, idegenvezetésen vettünk részt a parlament kiállításán és volt szerencsénk meghallgatni egy parlamenti beszédet is az ülésteremben. 
Ezt követően a nagykövetségre mentünk, ahol beszélgethettünk a görög nagykövettel, első helyettesével, a konzullal, valamint két gyakornokkal is. Sokat meséltek nekünk Athénról, a diplomácia szépségeiről, nehézségeiről és olykor komikus pillanatairól. A két gyakornok a Magyar Közigazgatási Ösztöndíjprogram résztvevői voltak, így ők számoltak be a program felépítéséről, valamint az abban való részvétel feltételeiről. 

A görögországi tanulmányút minden szempontból felejthetetlen élmény volt számomra. Nemcsak gyönyörű helyeket láthattunk, de szakmailag is nagyon sok új tudással gazdagodtunk a történelem, mitológia, kultúra, művészetek, filozófia és irodalom terén egyaránt. Egészen más élőben felfedezni a különböző történelmi emlékeket, mint a történelemkönyvek lapjain nézegetni őket. A motivált és minden újra nyitott társaság, Bartusz─Dobosi László vezetőoktató esti meséi és lélekerősítő szentírási idézetei pedig tovább emelték az út színvonalát. 

írta: Andor Sára Ágnes