Olvasási idő: 7 perc

„Magunknak írtam ezt a könyvet” – mondta a miskolci MCC-ben Szalay-Berzeviczy Attila, aki 5 kontinens 57 országának I. világháborús történetét mutatja be „A nagy háború százéves nyomában” című kétkötetes könyvében, amelyet – bár angolul is megjelent és külföldön is nagyon jól fogadták – elsősorban a magyaroknak szánt. A könyv idén megjelent első kötete 700 – a szerző által készített – felvétellel színesítve, egyedi módon meséli el az emberiség elmúlt kétszáz éves történetének legfontosabb fejezetéből az 1914-es és 1915-ös eseményeket. A második kötet jövő szeptemberben jelenik majd meg.

A Budapesti Értéktőzsde korábbi elnöke és több nagy pénzintézet egykori ügyvezető igazgatója elmondta, ő nem végzett történész, hanem egy történelmet tanulmányozó makro-közgazdász, akit mindig nagyon foglalkoztat a nemzetgazdaságok sikerének és sikertelenségének, valamint a birodalmak felemelkedésének és bukásának az okai, és úgy véli, ahhoz, hogy a folyamatokat gazdaságilag jobban fel tudjuk térképezni, és képesek legyünk megfelelő előrejelzéseket prognosztizálni, nem árt jól ismerni a különböző nemzetek történelmi hátterét. Márpedig Európában a legtöbb országnak az elmúlt 200 év legmeghatározóbb eseménysorozata az I. világháború és az azt követő évek voltak. Pontosan ezért foglalkozott Szalay-Berzeviczy Attila olyan mélységében az elmúlt nyolc évben az 1914-1918-as évekkel, és írta meg “A nagy háború százéves nyomában” című több mint 1000 oldalas könyvét. Emellett azért is tartotta nagyon fontosnak, hogy beszéljünk erről a háborúról, mert meggyőződése, hogy a múltban elkövetett hibákból tanulva – és nem elfeledve azokat – lehet csak esély arra, hogy a történelem szörnyű periódusa nem ismétlődik meg újra. Úgy véli, az I. világháború magában hordozza mindazt a leckét, amelyek ismerete segíthet az emberiségnek elkerülni a harmadik világégést. 

Amikor Szalay-Berzeviczy Attila elkezdett a könyvön dolgozni 2014-ben, még maga sem tudta, hogy milyen volumenű munka kerekedik ki abból. A mű fotóalbumnak indult, de végül az olvasók egy fotókkal gazdagon illusztrált földrajz- és történelemkönyvet vehetnek a kezükbe. Amikor a szerző nekilátott az alkotói munkának, egy fontos évet élt át az emberiség, hiszen nemcsak ekkor kezdődött az I. világháború centenáriumi megemlékezés sorozata mindenhol a világban, de ekkor támadta meg Oroszország Ukrajnát, és csatolta el a Krím félszigetet is. Mint mondja, korábban közgazdászként azt gondolta, nem lehet még egy nagy háború Európában, mert a gazdasági érdekek és a globalizáció elérte azt a szintet, ahol ez már semmilyen körülmények között nem kifizetődő. A 2014-es év azért is emlékezetes marad, mert ekkor indult meg a menekülthullám a Közel-Keletről, ahol gyerekkorában 6 évet élt, azt követően, ahogy megjelent az Iszlám Állam nevű terrorszervezet és támadást indított nemcsak Irak és Szíria ellen, de civilizációnk ellen is. 

 A kérdésre, hogy mi vezet el egy világháború kirobbanásához, és meg lehetett volna-e állítani az I. világháborút, ha mindenki akarja, Szalay-Berzeviczy Attila kihangsúlyozta: a világháborút senki nem tervezi, senki soha nem akarja, és az nem is egyik percről a másikra következik be, hanem évtizedekig érlelődő gazdasági és társadalmi folyamatok eredménye, amit aztán hatalmas politikai és katonai tévedések indítanak be. A recept mindig azonos: történelmi sérelmekre hivatkozva egy felemelkedő, ereje teljében lévő autokratikus állam megtámadja az egyik szomszédját, majd harcba száll a demokratikus, nyugati világrenddel szemben.

A háborúk kirobbanásával kapcsolatban megjegyezte, az I. világháború felé vezető út a Viktoriánus korszakban, az ipari forradalommal kezdődött, mely megalkotta az emberiség számára a gőzgépet és a vasutat, valamint felpörgette az urbanizációt és a városi polgárság és munkásosztály megerősödését. Ez egyrészt elhozta a gyarmatosítás új aranykorszakát, másrészt pedig a politikába egyre inkább beleszólni kívánó tömegeket elfordította az abszolutista monarchiáktól és parlamentarizmus felé orientálta. Mindezzel együtt új érzés és szemlélet is született: ez lett a patriotizmus és a nacionalizmus. Az ipari forradalom ugyanakkor egyfajta félelmet is hozott, mert a technikai fejlődés egy teljesen új világot alakított ki, és egyre inkább felmerült a kérdés az emberben: „hol van rám szükség?”. Szalay-Berzeviczy Attila hozzátette, amikor a jövőtől való félelem felerősödik a társadalomban, akkor mindig könnyebb a külső ellenségkép keresése és végül az emberek háborúba küldése. Megfigyelése szerint 60-70 év kell ahhoz, hogy távozzon az élők sorából az utolsó veterán is, aki megtapasztalta egy nagy háborús konfliktus borzalmait, majd további 20-30 év kell ahhoz, hogy a politikai döntéshozók soraiba egy olyan új generáció kerüljön, amelyik a békét Istenadta adottságnak gondolja, ezért a háborúval kapcsolatban egyre elővigyázatlanabb és felelőtlenebb. Szerinte a hidegháborúból csak azért nem lett III. világháború, mert a szovjet és az amerikai oldalon a politika soraiban a II. világháborút túlélt veteránok foglaltak helyet.

A szerző a könyv megírásának alkotói folyamatáról sok érdekes és izgalmas „sztorit” mesélt el, többek között azt, hogy az egyik meghatározó élménye a belgiumi Ypern-ben volt, ahol ottjártakor, 2014. december 25-én, a karácsonyi fegyverszünet centenáriuma alkalmából korabeli brit és német egyenruhát viselő hagyományörzők már reggeltől rúgták a labdát egy közeli mezőn, felidézve azt a focimeccset, amely 1914-ben karácsony másnapján pontosan ott történt. Elmondása szerint ez az esemény ébresztette rá, hogy a könyvében meghatározó szerepet kell, hogy betöltsenek a hagyományőrzők, ahhoz, hogy az I. világháborút vizualitásában még izgalmasabb módon lehessen megjeleníteni és elmesélni. De izgalmakban neki is bőven volt része – mint mesélte –, például amikor olyan „veszélyes” helyekre is el kellett mennie, mint Szíria és Irak, vagy a Gázai-övezet, ahol a harcok, rakétacsapások mellett az emberrablás is állandó fenyegetés volt. De ezen országok nélkül nem lehet az 1914-1918-as eseményeket teljes egészében elmesélni, ezért a szerzőnek minden félelmét le kellett győznie és Bagdadtól Moszulig, valamint Damszkusztól Aleppóig be kellett járnia ezeket a területeket is a fényképezőgépével.

A könyvnek külföldön is nagyon pozitív volt a fogadtatása, többek között Ausztráliában, Belgiumban, Franciaországban és Amerikában is kapható, de nem a hagyományos könyvesbolt-láncokban, hanem kimondottan az I. világháborúval foglalkozó legjelentősebb múzeumok könyvesboltjaiban. A könyv kiadója, az MCC Press úttörő volt Magyarországon abban, hogy egy hazai szerző művét külföldön, első sorban angolszász országokban is piacra dobta. Mindezek mellett – tette hozzá Szalay-Berzeviczy Attila –, ő elsősorban nekünk, magyaroknak írta ezt a könyvet, mert azt szerette volna, hogy az is kapjon egy átfogó képet az 1914-1918-as eseményekről, akit maga a hadtudományi részletek nem érdekelnek. Mindezt színes képi anyagokkal teszi teljessé.

Jövőbeni terveivel kapcsolatban a szerző elárulta, egyrészt szívesen dolgozná fel a napóleoni háborúkat, másrészt a II. világháborúról is szeretne írni majd egy hasonló könyvet 2039 és 2045 között, ha ehhez a feltételek akkor is adottak lesznek számára. Mi a miskolci MCC-ben akkor is várjuk majd vissza, hogy újabb izgalmas „sztorikat” halljunk a történelmet kutató közgazdásztól.