Olvasási idő: 2 perc
Hazakeresésről, kötődésről, és életutakról szól Boris Kálnoky – Őseim földje című könyve, amelyet a szerző az MCC békéscsabai képzési központjában mutatott be január végén. A kötet olyan emberi sorsokat ábrázol a Kálnoky család tagjain keresztül, akiknek érzelmeivel, dilemmáival, gondolataival könnyen azonosulhat az olvasó.
Tud olyan erős lenni a magyar identitás, hogy egy emberöltő után is otthonra találjon az ember az addig idegen földön. Boris Kálnoky egy székely apa és egy német anya gyermekeként látta meg a napvilágot Németországban. Igazi világpolgárként élt, gyermekkorát négy különböző országban töltötte, és a legtöbb nemzet identitásával könnyen azonosulni is tudott.
A magyar nyelvvel 1993-ban ismerkedett meg, amikor szabadúszó újságíróként Budapestre költözött, előtte a Die Welt szerkesztőségében dolgozott. Ezt követően törökországi és közel-keleti tudósítóként folytatta pályafutását, majd ismét visszatért Magyarországra. A nagy fordulatot az hozta el az életében, amikor a rendszerváltás idején ellátogatott családja erdélyi grófi birtokára.
„Bár ekkor jártam itt először, a köröspataki emberek úgy fogadtak engem, mint aki közéjük tartozom. Úgy éreztem, hazaérkeztem.” – fogalmazott a szerző. Ekkor döntött úgy Boris Kálnoky, hogy felkutatja nemesi családja sokszínű történetét, mely által jobban megértheti önmagát is. „Ha nem tudjuk, honnan jöttünk, akkor a jövőben is nehezen haladunk.” – fogalmazott.
A ősi szálak egészen a 13. századig vezethetőek vissza, innen indul a sokszor megható, máskor megrázó, vagy éppen döntésre késztető történetek sorozata. A szerző főleg férfiak, katonák, édesapák élethelyzetein vezeti végig az olvasót, számos levéllel, feljegyzéssel színesítve az irományt.
A könyvbemutatón az MCC Press részéről Gorácz Anikó beszélgetett az íróval, majd a nagy létszámban megjelent közönségnek lehetősége nyílt kötetlen beszélgetést folytatni a könyv szerzőjével.
