Hatalmas érdeklődés mellett tartotta meg előadását az egri MCC képzési központjában Dr. Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológus, felsővezetői coach. FIT-es és KP-s diákjaink szülei – és természetesen sok más érdeklődő is – nagyfokú figyelemmel hallgatta a legfontosabb tanácsot: „Állj mellé!”
„Szülőként nyitottnak kell lenni a gyermekünkre, meg kell őt hallgatni és mellé kell állni, hogy ha kéri azonnal segíteni tudjunk neki” – fogalmazott a szakember.
Továbbá biztatta a szülőket, hogy saját életpéldájukkal rombolják szét a különböző médiafelületek által generált hazugságokat. „Az önmagát megváltani képes ember ideológiája és a mindent tudnod kell nyomasztó érzése a legnagyobb hazugságok közé tartozik” – emelte ki Tapolyai Emőke. Aki arra is kitért, hogy „már egymást nem kérdezzük meg, hogy te mit gondolsz erről, vagy arról, de a chat gdp-t nem felejtjük el megkérdezni”.
„Ezek a félelmek piaci értékkel rendelkeznek a mai korban, hiszen a fiatalok sokszor rettegnek attól, hogy mindet lát a közösségi média, a hibáikat és gyengeségeiket is. Márpedig senki sem tökéletes” – hangzott el a Szülők Akadémiáján.
A kulcs pedig az, hogy „hogy legyünk igazán kíváncsiak arra, hogy mi történik a gyermekeinkkel” – adta útravalónak a neves pszichológus. Azonban ez nem egy „mi volt ma a suliban?” kérdésben kell, hogy kimerüljön, hanem sokkal inkább az őszinte érdeklődésben, amely magában foglalja a szeretetet, törődést és biztost háttért. „Hiszen minden ember alapvető igénye, hogy szeretve érezze magát”- zárta gondolatait Tapolyai Emőke.
Az előadás második felében a hallgatók kapaszkodókat kaphattak ahhoz, hogyan is támogassák gyermekeiket a felnőtté válásban. Ha bátran meg merjük mutatni nekik, hogy mi magunk sem vagyunk hibátlanok, ha fel merjük fedni tökéletlenségünket, akkor rajtuk is csökken a nyomás. Hihetetlenül fontos a példamutatás. Nem csupán az erkölcsi példa, hanem többek között a társas kapcsolatok példája. Ha azt látják gyermekeink, hogy mi magunk egészséges társas kapcsolatokat ápolunk, ők maguk is egészséges viszonyok kialakítására fognak törekedni. És ha ezek a viszonyok olykor meginognak, akkor bátran merjük segíteni őket a helyrehozásban.
Az információs társadalom sodrásában tehát az a legfontosabb, hogy ne hagyjuk, hogy gyermekeink elhiggyék, hogy bármit is azért kell tenniük, mert azt várja el tőlük a világ. Tanítsuk meg nekik, hogy csak azért tegyenek, hogy megtalálják a békességüket és boldogságukat.
