„Kevés olyan munkahely létezik, ahol a generációk közötti találkozás annyira intenzív és mindennapos, mint az iskolákban” – fogalmazott az MCC egri képzési központjában Guld Ádám, médiakutató, kommunikációs szakember.
A pedagógus konferencia első felében az egyes generációk jellegzetességeit ismerhették meg a jelenlévők. A második részben pedig interaktív módon oszthatták meg tapasztalataikat az oktatás terén.
„Nem szabad összekeverni a virtuális valóságot a valóditól” hangsúlyozta a szakember. Aki azt is kifejtette, hogy sokszor egy egyszerű és természetesnek tűnő köszönés sem az például az alfa generáció esetében, hiszen a videójátékban nem kell köszönni, de az iskolában jogosan elvárt ez.
Abban egyetértettek, hogy az oktatási intézmények sajátos kommunikációs színterek, ahol különböző korosztályok – fiatal pályakezdők, tapasztalt pedagógusok, és a pályájuk vége felé járó tanárok – dolgoznak együtt, miközben mindannyian más-más kommunikációs stílust, digitális jártasságot és szakmai szocializációs hátteret hoznak magukkal. Az iskola azonban nemcsak a pedagógusok belső együttműködéséről szól, hanem arról is, hogyan épül ki a kapcsolat a tanárok és a diákokat körülvevő családok között. A tanár ma már gyakran nemcsak a gyerekekkel, hanem a szülőkkel és nem ritkán a nagyszülőkkel is aktív kommunikációs kapcsolatban van – például szülői értekezleteken, online felületeken, vagy éppen a digitális naplón keresztül. Ez pedig még árnyaltabbá teszi a generációk közötti kommunikáció kihívásait. Ebben a közegben a hatékony együttműködés feltétele, hogy a pedagógus képes legyen áthidalni a generációs különbségeket – legyen szó kollégákról, szülőkről vagy tanulókról.
