Olvasási idő: 9 perc
Miközben a kultúrharc már globális szinten folyik a mélyebb szinteken a geopolitikai erőviszonyok befolyásolásáért, valamint az amerikai irányváltás fejleménye is jelentős változást hozhat e téren, aközben Európa továbbra is attól szenved, hogy meghatározza saját magát.
Gyengülő ereje és hatalmi pozíciója régóta sürgeti elvesztett identitása visszaszerzését és egy közös jövőkép kialakítását. Az MCC Brüsszel szerdai konferenciáján a résztvevők egyetértettek abban, hogy a globális átalakulás jelen fordulópontján a döntés nem halogatható tovább; Európa szerepét tisztázni kell az új érában.
Teltházzal, több mint 150 résztvevővel tanácskozott a jövőjükért felelősséget érző gondolkodók széles köre Brüsszelben Európa egzisztenciális helyzetéről, arról, hogy az útját és alapértékeit vesztett kontinens hogyan találhat rá újra önmagára, mit képvisel és mire lenne szüksége az előtte álló kihívások leküzdéséhez.
Európa gyengülő gazdasági, társadalmi és katonai ereje, valamint hiányzó önvédelmi képessége mind elveszett identitásában gyökerezik - ez pedig a jelenlegi viharos globális átalakulások közepette tovább fokozza bizonytalan, kiszolgáltatott helyzetét.
E problémakört járta körül egész napos konferenciáján az MCC Brüsszel értelmiségiekkel, a tudományos élet szereplőivel és döntéshozókkal. Az előadások és viták segítettek megérteni az érdeklődőknek, hogy a kulturális és morális narratívák hogyan alakítják át a globális hatalmi struktúrákat. Az USA jelentős fordulatra számíthat az elnökválasztás eredményeként, ami állásfoglalásra kényszeríti transzatlanti szövetségesét is.
Ideje szembenézni a nemzetközi szervezetekre támaszkodó európai vezetők üres retorikájával, akik az erényességről papolnak, ahelyett, hogy egyértelmű, stratégiai érdekeken nyugvó politikát folytatnának. - vallják a szervezők és előadók.
A geopolitikai konferenciát, Jacob Reynolds (szakpolitikai ügyekért felelős vezető, MCC Brüsszel) nyitotta meg, aki Európa kudarcának fő okaként azt jelölte meg, hogy politikai vezetői képtelenek megérteni a stratégiai autonómiát és megragadni a 21. századi lehetőségeket. Felhívta a figyelmet, hogy a nemzeti kisebbségek helyett alternatív kisebbségek kapnak figyelmet a kulturális zűrzavarban. Reynolds úgy utalt Donald Trumpra, mint aki az új lehetőségek megtestesítője - a megítélésétől függetlenül.
Kína és a globális kultúrharc
Nathan Levine, (tudományos munkatárs, Asia Society Policy Institute's Center for China) Frank Füredi elképzelésére utalva hangsúlyozta a gazdaságpolitikák központi szerepét napjaink kultúrharcában.
Állítása szerint a Nyugatnak nincs koherens kulturális ideológiája, ehelyett reaktív mechanizmusokra támaszkodik. Kína, aki magát civilizációként azonosítja, a kultúrát helyezte a Nyugattal folytatott stratégiai verseny középpontjába. Levine hivatkozott Wang Huning, a Kínai Kommunista Párt kiemelkedő teoretikusának kritikájára, aki a nyugati hanyatlást a közbizalom, a társadalmi kohézió és elitek általi vezetés összeomlásának tulajdonítja. Ez, párosulva a gazdasági egyenlőtlenségekkel és kulturális töredezettséggel táplálja a jobboldali populizmust Nyugaton.
Az előadó rámutatott a Nyugat gyártási hanyatlására és demográfiai válságára, szembeállítva azt Hszi Csin-ping neoautoriter projektjével, hogy megvédje Kínát a nyugati kulturális hatásoktól. A fiatalok videójátékára és a nyugati médiára vonatkozó korlátozások Kínában nemzetbiztonsági intézkedésként szolgálnak. Levin arra a következtetésre jutott, hogy a Nyugat belső zavarai stratégiai lehetőségeket jelentenek Kína számára.
Hidegháború iránti nosztalgia és az ellenkultúra dominanciája
Frank Füredi a „Nyugat erkölcsi rehabilitációja” című előadásában arról beszélt, hogy:
az elitek alkalmatlanná váltak a nemzeteik képviseletére és ehelyett a globális ideológiák túszaivá váltak.
Provokatívan megjegyezte, hogy míg Kína Arisztotelészt tiszteli, addig a Nyugat negligálja saját klasszikusait. A mai kulturális zűrzavar többrétű. Nemcsak civilizációk között létezik, hanem Európán belül is megvannak az erős kulturális ellentétek. A hidegháborús korszakkal párhuzamot vonva arra hívta fel a figyelmet, hogy akkoriban paradox módon sokkal egyszerűbb volt a helyzet, amikor a két érdekelt fél egyértelműen azonosítható volt és nem kellett normatív vagy erkölcsi szinten kezelniük az érdekellentétet. Ezzel szemben ma a társadalmak sokkal töredezettebbek, mint a bipoláris világban; továbbá a vezetőknek nincsen válaszuk az ellenkultúrára, e passzivitás által viszont ezek kerekednek felül, és az ellenkultúrából vezető ideológiává válnak.
Kritikával illette a globalizációt, amely elvezetett az „nemzetietlenedéshez”, az elitek legitimációs kríziséhez és a jelentésválsághoz.
A nemzeti, népi érdek képviseletén alapuló reálpolitikához való visszatérést sürgetett, figyelmeztetve, hogy a realitás alapú stratégiát ne cseréljük fel a kulturális tévúttal.
Bizonytalan, inkoherens, instabil? Európa egy relativista korszakban
A panelbeszélgetés azt a jelenséget vizsgálta, amely szerint az európai vezetők látszólag képtelenek arra, hogy határozottan reagáljanak a jelenlegi válságokra,illetve kitértek arra is, milyen hatást gyakorol Trump megválasztása az európai stratégiára.
Agnieszka Kolek (kulturális kapcsolatok vezető, MCC Brüsszel) figyelmeztetett Európa egyértelműségének hiányára és arra, hogy nehéz egységes stratégiát kialakítani a különböző államok között. Bill Durodié (vendégprofesszor, MCC Brüsszel) azzal érvelt, hogy Európa kihívásai a kulturális passzivitásból fakadnak. Kiemelte a hit és az összetartozás fontosságát. Ashley Rindsberg (oknyomozó újságíró és író) a Nyugat belső konfliktusát a "civilizáció összecsapásának" nevezte, kritizálva, ahogy a média elutasítja az objektív valóságot. Ralph Schoelhammer (adjunktus, Webster Vienna Private University) optimista álláspontot képviselt, elutasítva a woke-kultúrát, mint intézményes nárcizmust, és hangsúlyozta a szabad véleménynyilvánítás tartós fontosságát.
A panelbeszélgetés Európa ellenőrzött médiakörnyezetét is megvitatta: Kolek a gyűlöletbeszédre vonatkozó törvényeket helytelenítette, míg Rindsberg kiemelte az online platformok felforgató potenciálját. Mindketten egyetértettek abban, hogy az erkölcsi válság ellenszereként helyre kell állítani a hazafiságot és a közösséget.
Verseny vagy konfliktus? „West and the rest”
A szekció a "civilizációk összecsapásának" átalakulóban lévő értelmét vizsgálta, és hogy mit jelent ez Európa új, világrendben elfoglalt helye szempontjából.
Monika Bartoszewicz (docens, UiT University Norway) a stabil „civilizáció-államokat” (úgymint Kína és India) állította szembe az EU bizonytalan helyzetével, mint egy moralizáló liberális kísérlettel. Anton Bendarzsevszkij (igazgató, Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány) bírálta a Nyugat hidegháború utáni túlzott magabiztosságát, valamint ipari és energetikai reformokra szólított fel. Niccolo Soldo, író elutasította a multipolaritás gondolatát, kiemelte az Egyesült Államok dominanciáját, és sürgette, hogy Európa fedezze fel újra közös gyökereit. Krzysztof Tyszka-Drozdowski (író, globalizációs konfliktusok érdeklődéssel) figyelmeztetett az EU túlszabályozottságára, gazdasági stagnálására, és az idősödő választói korosztályra. Megkérdőjelezte az EU gyengeségei ellen a szabályozás erejével fellépő stratégiát, megemlítve az abban rejlő kockázatot, hogy lemarad az olyan globális szereplőkhöz képest, mint az USA vagy Kína. Ukrajna kapcsán Bartoszewicz és Soldo hangsúlyozta a szükségességét egy egyértelmű és határozott stratégiának. Soldo bírálta az USA proxy-megközelítését, azt jósolva, hogy Ukrajna végül félre lesz állítva.
Zárásként az előadók felszólították Európát, hogy értékelje újra identitását és szerepét az átrendeződő globális környezetben.
A beszélgetés résztvevői a kivezető utat az alkalmazkodóképességben, a kulturális örökség újjáélesztésében és az alapértékekhez való visszatérésben látják. Emellett szükség van bátor politikai döntéshozatalra is a bizonytalanság korszakában való navigáláshoz.
A konferencia előadásai az MCC Brüsszel YouTube csatornáján visszanézhetők:
Főelőadások
Nathan Levine - Kína és a globális kultúrharc
Frank Füredi - A Nyugat erkölcsi rehabilitációja
I. Szekció
Verseny vagy konfiktus? A Nyugat és a többiek
II. Szekció
Bizonytalan, inkoherens, instabil? Európa egy relativista korszakban
