Olvasási idő: 4 perc
A Kárpát-medence délnyugati csücskében évszázadok óta békében él együtt a magyar, a horvát és a szlovén nemzetiség a határ mindkét oldalán. Ennek ellenére méltatlanul elhanyagolt téma napjainkban a nemzetiségi fiatalok identitáskeresése, a hagyományok életbentartása a meglehetősen nehéz gazdasági helyzetben lévő területeken. Hogyan lehet maradásra bírni a kis falvak fiataljait? Hogyan őrizhetik meg hagyományaikat az egyre fogyatkozó nemzetiségi közösségek? Hogyan támogatja a magyar, a horvát és a szlovén állam az anyanyelv és a kulturális értékek megőrzését? Ezekről a kérdésekről beszélgetettek a szombathelyi MCC képzési központ és az Ifjúságkutató Intézet által közösen szervezett kerekasztal-beszélgetés vendégei.
Magyarországon jelenleg mintegy százezer, a 13 törvényileg elismert nemzetiséghez tartozó fiatal él. Számuk azonban – a népszámlálások tanúsága szerint – egyre csökken. A fiatalok elvándorlását legtöbbször a továbbtanulás vonja maga után. A felsőoktatásba jelentkezők elhagyják a kis falvakat, nagyvárosokba kerülnek, megízlelik a pörgő, változatosabb és talán gazdagabb életet, és sokszor nem is vágynak vissza a gazdaságilag elmaradott szülőföldjükre. Tanulmányaik alatt felveszik az új otthonuk szokásait, identitástudatukból lassanként kikopik „nemzetiségiség”. Ebben óriási szerepe van a kortárs közösségeknek is.
Ahogy Handler Marko, a Gradišćei Horvát Kulturális Egyesület fiatal aktivistája mondja, „a fiatalokat csak a fiatalok tudják megfogni”. Ezért kiemelten fontos, hogy a kisebbségi közösségek összehozzák, összekapcsolják az újabb generációk tagjait, hogy legyenek közös, az anyanyelvi és kulturális hagyományaikhoz kötődő, ugyanakkor korszerű élményeik. Élmények, amik miatt érdemes maradni, vagy éppen hazatérni.
Ftičar Ines, a Muravidéki Magyar Ifjúsági Szervezet elnöke szerint a közösségi kapcsolatok mellett fontos, hogy a diákok mellett olyan tanárok álljanak, akik képesek elvetni a hagyományőrzés magját. Mint mondta: megfigyelhető az a tendencia, hogy az a gyermek, akit oktatója buzdít az anyanyelvi versmondásra, az később kedvet kap az énekléshez is. Ez maga után vonja a népzene és a néptánc szeretetét, végül szinte biztos, hogy egy hagyományőrző egyesület tagjaként találja meg helyét a fiatal. Ezért kell hatalmas energiát fektetni az oktatás támogatásába.
Tarnai Attila falugazdászként rengeteget jár az elcsatolt területeken. Szinte mindenhol azzal kell szembesülnie, hogy az ipar leépült, kizárólag mezőgazdasági munkák elérhetők a területen, ami a fiatalok számára nem kimondottan vonzó. A kétkezi munkások számának csökkenése azonban olyannyira felértékeli az ő munkájukat, hogy azt a falvak már nem tudják megfizetni, és végül a munkások is elhagyják az országot. A megoldást azt jelentené, ha az iparnak legalább egy része újraindulna, és ezzel új munkalehetőségek jelennének meg.
Holecz Martin, szlovén nemzetiségi aktivista szerencsésnek tartja a közösségét azért, hogy egy régi, dédszülei gyermekkorához kötődő népszokás felelevenítésével sikerült kapcsolódási pontot találniuk a fiatalokhoz. A generációk találkozása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a legutóbbi népszámlálás alkalmával többen vallották magukat szlovén kisebbségnek, mint a korábbi években.
Balázsy Péter, a Vas Megyéért Egyesület elnöke úgy látja, a fejlődés kulcsa nem mindig a fejlesztésekben van. Éppen azok a kezdeményezések adhatják a legtöbbet, amiket a meghívott vendégek és egyesületeik létrehoztak. Természetesen ezeket szükséges támogatni, hiszen az erőforrások nem mindig állnak helyben rendelkezésre. Meg kell látnunk egymásban az értéket, és ezt az értéket erősítenünk és védenünk kell.
