Olvasási idő: 5 perc
Krúdy, Karinthy, Hrabal, Updike és még jó néhány kedvenc író is hatással volt az „Ezt nem lehet megúszni” című kötet novelláinak megírásakor a szerzőre, aki elmondta, az irodalom már gyermekkora óta meghatározó szerepet töltött be életében, és viszonya az irodalomhoz csaknem olyan fontos, mint a zenéhez való kötődése. Kovács Ákos énekes-dalszerzővel Koltay Anna, az M2 Petőfi TV műsorvezetője beszélgetett irodalomról, emlékekről és a legújabb szerelemről a miskolci MCC-ben, amely az utolsó állomása volt a szerző könyvbemutató turnéjának.
Az elmúlt év nagyon mozgalmas volt Ákos életében – tudtuk meg tőle. Voltak koncertek, születtek kiadványok – mint a „Fel a szívekkel” vagy „”Az utolsó békeév – összegyűlt 20 évnyi novellatermés, és készült egy kisjátékfilm is. Sokféle és sokfelé irányuló figyelmet igénylő dolgok – mondta a Kossuth díjas alkotó.
Művészként a kitárulkozás mindig érzékeny téma, és bár a dalszövegek is sok mindent elárulnak a szerző gondolkodásmódjáról, a könyv még intimebb dolog – hangsúlyozza Koltay Anna, majd hozzáteszi, a novelláskötet olvasásakor természetesen felmerül bennünk a kérdés, mi az, ami valóban megtörtént a szerzővel, és mi az, ami fikció. Ákos erre hamiskás mosollyal feleli, hogy „azért mindenről ne lebbentsük fel a fátylat, hagyjunk valamit az olvasó képzeletére is. Amit olvasunk, azért meg kell dolgoznunk, azt „saját elménk vetítővásznára” kell kivetítenünk, de aki sokat olvas, az gyakorlottá válik ebben – véli az író. Már gyermekkora óta szorosan kötődik az irodalomhoz, a szülei is sokat olvasott és színházjáró emberek voltak. „Én a leírt és kimondott szó bűvöletében éltem meg a gyerekkoromat” – emlékszik vissza, és azt is elárulja, hogy egy Móra-novella során tapasztalta meg az első katarzis-élményt. Számára az irodalomhoz való viszony csaknem olyan fontos, mint a zene iránti vonzalom.
Alkotóként sokfajta kihívásnak kell eleget tenni – állítja. Ott van az ember lírai énje, ami a szövegírásban is megmutatkozik, egyes szám első személyben, amiről talán azt is gondolhatnánk, hogy egy önző műfaj. De ilyen öncentrikus műfaj az is, amikor kiáll valaki a színpadra zenészként. Az embernek ugyanakkor van egy másik énje is, amelyik szeret másokra figyelni. A prózaírás más, mint a szövegírás, hiszen itt valakinek meg kell szólalnia, egy rajtunk kívül álló személynek, és ez néha nagyon küzdelmes figyelmet igényel az embertől.
Ákos kiemeli, a könyvvel új lehetőségeket kapott, egy új formátumot a megszólalásra, és új helyzeteket, amik lehetővé tették, hogy emberközeli dimenziókban találkozzon a közönséggel. A színpadon állva ezt a közelséget nem lehet megteremteni, onnan nem lehet bensőséges hangon szólni az emberekhez. Új ismeretségeket is hozott ez a kötet számára. Olyan emberek írtak fülszövegeket hozzá, akiket korábban személyesen nem ismert, mint például Köbli Norbert forgatókönyvíró, Juhász Anna irodalmár vagy Vecsei H. Miklós színművész.
De a kisfilmjének forgatókönyve sem született volna meg a könyv nélkül, hiszen a novelláskötet két írása – A taxis és a Magunk maradtunk – adta az alapot a filmhez is. Ákos hosszasan és lelkesen beszélt a filmforgatásról, ami látszik, hogy egy új szerelem az életében. Papp János színművészt láthatjuk majd a film főszerepében, de más nagy nevek is szerepelnek benne, és, mint mondja, nagyon komoly stábot kapott a forgatáshoz producertől, Hábermann Jenőtől.
A sok filmes élmény után azt is megtudhattuk, hogy miért éppen az MCC Pressre esett a választása a könyv kiadásánál. Először egy nagy múltú könyvkiadóval tárgyalt, de amikor megkereste az MCC, már az első alkalommal nagyon jó benyomást tett rá Helfrich Judit, a könyv későbbi felelős szerkesztője, akivel őszintén beszélhetett aggályairól, bizonytalanságairól, és akiben nem csak egy jó szerkesztőre, de egy fantasztikus barátra is talált. Jó volt vele együtt dolgozni – emlékszik vissza a szerző – és Judit több változtatási javaslatát is elfogadta, mint például a cím esetében vagy a hármas tagolás szerinti felosztásnál, esetleg egy-egy névelő kivételében vagy beszúrásában. (Amiken persze a szerző néha azért elcsodálkozott.)
A rendezvényen egy kis ízelítőt is kaphattunk a kötetből, Ákos maga olvasott fel részleteket két novellájából. Nem csak jó író, de jó előadó is, aki nagy átéléssel, szórakoztatóan adja át gondosan, választékosan megírt gondolatait.
A jó hangulatú rendezvény végén lehetőség nyílt arra is, hogy a rajongók dedikáltassák a kötetet a szerzővel, aki mosolygósan, kedvesen szólt minden aláírásra váróhoz, akik pedig türelmesen állták ki a hosszú sort, hogy végre személyesen is válthassanak néhány szót a művésszel, vagy elkészíthessenek vele egy közös fotót.
