Olvasási idő: 3 perc
A nyugati orvoslás segítségével éveket adhatunk az életünkhöz, ugyanakkor Dr. Márky Ádám, az MCC Vezetőképző Akadémiájának orvos szupervizora a zalaegerszegi MCC-ben tartott – teltháza – előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy gondolkodásmódunkkal és az egyes élethelyzetekhez történő megfelelő hozzáállással életet adhatunk az éveinkhez!
Az előadó rámutatott arra, hogy a XXI. században a „nemnormális” lett a „normális”. Életünk során folyamatosan azt várjuk el magunktól, hogy egyre jobbak legyünk, amely attitűdnek az a következménye, hogy amikor valamiben tényleg jók vagyunk, azon kezdünk aggódni, hogy mi lesz velünk, ha majd kevésbé leszünk jók. Ha rosszul érezzük magunkat, akkor fokozzuk az elégedetlenség-érzést azzal is, hogy ahelyett, hogy magunkra és az érzéseinkre figyelnénk, mások (többnyire vélt) tökéletességét kérjük számon önmagunkon.
Az ember eredete szerint nem” idővel szorongatott”, hanem „idővel megáldott” lény – érdemes volna ezen elv alapján viszonyulnunk ahhoz a tényhez, hogy bár az utóbbi évtizedekben az agyunk felépítése, mérete nem változott, ugyanakkor a ránk ható környezeti ingerek sokasodtak. Az ősi „túlélő” ösztönünk arra sarkall minket, hogy mielőbb oldjuk meg a problémákat, találjunk megoldásokat, ezáltal nem marad idő „megélni” a pillanatot. Könnyen érthetővé válik ez a gondolat, ha az előadó példáján keresztül világítjuk meg: a törzsi világ embere a fizikai veszélyek fenyegetése esetén ijedtségével, szorongásával szembesült, majd leküzdötte a veszélyforrást, legyőzte a fenevadat vagy épp elmenekült előle, míg a mai kor embere soha nem tudja „leküzdeni” a szorongató fenyegetéseket: soha nem érünk a megválaszolatlan e-mailek végére, soha sem mondhatjuk elégedetten, hogy rendben van a ház…
Márky Ádám rávilágított arra is, hogy a gondolataink elől nem tudunk menekülni. Az érzéseinket nem tudjuk megváltoztatni, ezért nem tudunk eleget tenni az olyannyira divatos „engedd el” felhívásoknak sem. Érdemes tehát teret teremteni magunknak, s egyet hátralépve, tulajdonképpen kívülről szemlélni magunkat, vagyis belátni, hogy a gondolataink nem mi vagyunk. A nehéz pillanatok megélésében sokat segít, ha tudatosítjuk, hogy teljesen „normális”, hogy időnként rossz érzéseink vannak és szorongunk, továbbá érdemes arra fókuszálnunk, hogy ezen nehéz érzésekkel, gondolatokkal együtt is azt tudjuk tenni, ami számunkra fontos, értékes.
