Olvasási idő: 4 perc
A város szinte valamennyi középiskolája képviseltette magát azon a szakmai napon, amelyet azzal a céllal rendeztünk, hogy a középiskolák vezetőivel, tanáraival megismertessük az alapítványt és a miskolci régióközpontot, hiszen – bár a FIT Program már évek óta működik a városban – a szeptemberi bővítés óta sok minden történt a központ életében.
Az egyik legnagyobb változás, hogy ősszel nálunk is elindult a Középiskolás (KP) és az Egyetemi Program (EP), így már Miskolcon is valamennyi korosztály számára elérhetőek az alapítvány képzései.
A hírekből már sok információt hallhattak az MCC-ről, és a nyilvános rendezvények is hozzájárultak ahhoz, hogy a város közönsége megismerje az alapítvány tevékenységét, de fontosnak tartjuk, hogy szoros, jól működő kapcsolat alakuljon ki a központ és a régió középiskolái között, ehhez elengedhetetlen a személyes találkozás, az együttgondolkodás.
A szakmai nap Konyári György képviseletvezető előadásával kezdődött, aki részletesen bemutatta az MCC működését, beszélt az alapítvány küldetéséről és azokról a lehetőségekről, amelyeket a tehetséggondozó intézmény nyújt a kisiskolás kortól egészen a felnőtt korig.
Veleczki Patrik, a Középiskolás Program régiókoordinátora előadásában a középiskolások színes képzési palettáját ismertette, kiemelve, hogy egy olyan régióban, ahol sok a hátrányos helyzetű gyerek, milyen nagy lehetőséget jelent az MCC, ahol a kiemelkedően tehetséges diákok minden programelemet ingyen vehetnek igénybe, legyen az nyelvtanulás, vagy akár külföldi tanulmányút.
Setényi János, az MCC nemrégiben létrejött Tanuláskutató Intézete vezetőjének „A tanulás jövője és a COVID-19 narratívák” című szakmai előadása izgalmas és napjainkban nagyon aktuális témát boncolgatott: a digitális vagy a hagyományos jelenléti oktatás az út a jövő generációjának oktatásában?
A szakember beszélt arról, hogy milyen hatással volt a járvány miatti digitális átállás az oktatásra, annak egyes szereplőire, és elmondta, hogy míg egyes iskolák nagyon jól tudtak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez – hiszen voltak, akik online tanulási rendszert építettek fel – addig mások, „letudták” a távoktatást azzal, hogy feladatokat küldtek ki a diákoknak. A felmérések azt mutatják, hogy a diákok is könnyen megszokták a digitális oktatást, és – bár szívesen találkoznak a társaikkal az iskolában – nagy részük a vegyes rendszert preferálná a jövőben, azaz ha a tanítás jelenléti és online formában egyaránt zajlana. A felmérésekből az is kiderül – mondta el a tanuláskutató –, hogy a családi háttérnek, az anyagi helyzetnek, az iskolázottságnak nincs döntő szerepe abban, hogy mennyire segítik az otthon tanuló gyereket a szülők. Ami meghatározó, az az otthoni rend, az ismétlődő szokások, a minőségi együtt töltött idő és a tanulói motiváltság.
Az intézetigazgató elmondta, hogy az általuk megkérdezett középiskolai vezetők, tanárok az online platformokat több szempontból is nagyon hasznosnak tartják, hiszen ezek lehetőséget biztosítanak többek között arra is, hogy bevonják az órákba az otthon maradt beteg gyerekeket, segítségükkel a diákok éves munkáiból könnyen össze lehet állítani egy portfóliót, illetve ezek használatával színesíthetők a tanórák is. A végső konklúzió tehát, hogy bár nehéz volt a platformizáció indulása, nincs visszaút, továbbra is élni kell az online oktatás nyújtotta lehetőségekkel, és egy hibrid rendszer kidolgozása lehet a jövő a tanulásban.
A találkozó jó hangulatú kötetlen beszélgetéssel zárult, ahol a középiskolák képviselői személyesen is feltették kérdéseiket kollégáinknak. A kapcsolatépítés pedig tovább folytatódik: Középiskolás Programkoordinátoraink meghívást kaptak az intézményekbe, hogy ott személyesen találkozzanak a diákokkal és bemutassák nekik is azokat a lehetőségeket, amiket az alapítvány kínál.
