Olvasási idő: 5 perc
Mi magyarok nemcsak a Baywatch-ban találkozhatunk vízimentőkkel. A Balatonnál, ami számunkra a magyar tenger, lépten nyomon beléjük botolhatunk, ami jóleső érzéssel tudja eltölteni a gyanútlan fürdőző szívét, hiszen jelenlétük érezteti velünk, hogy biztonságban vagyunk, mindig van ott valaki, aki vigyáz szeretteinkre és ránk, miközben nyaralunk a vízparton. De kik pontosan azok, akik óvó tekintettel figyelnek minket, kinek köszönhetjük a biztonságunkat? A márciusi Vezetőképző Klubon Bagyó Sándor, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának (VMSZ) és Önkéntes Tűzoltó Egyesületének elnöke volt a Vezetőképző Akadémia vendége.
Mára már szinte elképzelhetetlen, hogy a vízimentők ne vigyázzák a mindennapjainkat, miközben mi önfeledten lubickolunk a Balatonban. Pedig nem volt ez mindig így. A VMSZ csak 1999-ben jött létre, 2000-ben néhány balatoni strandon indult el a mentőőri szolgálat, csupán egy maroknyi ember részvételével. Előtte kisebb lokális keszthelyi szervezetként működtek. Bagyó Sándor volt az, aki kezdeményezte, hogy a teljes Balatonra kiterjedjen a hatókörük. Kevesen támogatták ezt az ötletet az elején, de Sándor mindig is mert nagyot álmodni. Elmondása alapján érdemes is nagyban gondolkodni, de fontos, hogy először minden információt összeszedjen hozzá az ember és csak utána hozza meg az erre vonatkozó döntéseket. Először ki kellett gondolni, hogyan lehet megszervezni egy ilyen volumenű szervezetet és kikkel érdemes ennek során együttdolgozni. Sándor egy jó barátja elmondása szerint, „megteremtette a magyar társadalom vízimentésre való igényét”. A ’80-as évek végén a Balatonnak átlagosan 60-70 halottja volt évente, azonban ez a szám mára a VMSZ munkájának köszönhetően átlagosan évi tíz fő alá csökkent. És ez nemcsak az operatív mentések eredménye, hanem a kommunikációban rejlő prevenciónak is köszönhető, hiszen ezek segítségével tudnak hatást gyakorolni a tónál kikapcsolódókra, amely hozzá tud járulni a baleset megelőzéshez.
A VMSZ-ben a munkatársaival való kapcsolatot a bizalomra építette, véleménye szerint csak így tud hatékonyan működni egy szervezet. Fontos, hogy legyen akkora bizalom a csapatban, hogy mindenki a maga szintjén képes legyen önálló döntéseket meghozni és erre elég tere legyen biztosítva, „különben egy kézi vezérlésű cég jön létre, amiből hiányzik az önállóság. Meg fogsz szakadni a munkában.” Sándor elmondása alapján a csúcsvezetőknek az álmodozásra is kell tudniuk időt szánni, amire lehetőségük sincs, ha minden döntést mikromenedzselniük kell. Éppen ezek az álmodozások kellenek ahhoz, hogy folyamatosan tudjon fejlődni a szervezet.
A beszélgetés hangulata felszabadult volt, rengeteg vicces és tanulságos történetet mesélt Sándor hallgatóinknak. Szó volt a kreativitás és nyugodtság jelentőségéről. Ahogy Sándor mondta, mindig először azt kell megnézni, hogy miből lehet főzni, mielőtt bárminek nekiállunk, hiszen olyan nincs, hogy semmi nincs otthon: csak nem szabad pánikolni és elő kell vennünk a kreativitásunkat. Sándor szerint a pánik az élet egyik területén sem jó tanácsadó, például vízimentés során is csak azt lehet megmenteni, aki elég nyugodt ahhoz, hogy képes legyen a közreműködésre, akarja, hogy megmentsék és oda tud figyelni arra, amit a mentős mond neki. Ennek a három körülménynek az együtt állasa elengedhetetlen a sikeres mentéshez.
„Olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy. Én a közmondásokra alapoztam az életem. Persze nem tudatosan, de valahogy ezek mindig bejöttek, ott van bennük az emberi tapasztalat, a tudás” - fejtette ki Sándor az egyik életfilozófiáját.
Sándor vállán nagy teher nyugszik a VMSZ elnökeként, hiszen emberéletekért felel. Napjainkban már nagyra nőtte ki magát a szervezet, 1200 ember áll az irányítása alatt, akik nap mint nap az életüket kockáztatják azért, hogy másokat megmenthessenek. „Ők nem a klaviatúra előtt ülnek. Kimegy a frontra, ha elszúrja, meghalt. Így a vezetői stílusom része, hogy csak olyat kérek az embereimtől, amit én is meg tudnék csinálni. Ez aranyszabály.” Sándor kifejtette, hogy mennyire fontos, hogy vezetőként csak olyan döntéseket hozzunk, amik mellett utána ki is tudunk állni. Véleménye szerint az a legkorrektebb a vezetőtől, hogyha esetleg rossz döntést hoz, akkor utána oda mer állni és „elviszi a balhét”, hiszen „egy neved van, egy életed és egy becsületed." A beszélgetés során Sándor párhuzamot vont a jazz mint zenei stílus és a vezetés közé is. Vendégünk szerint mindkettőbe kell egy kis „boogie”, kis csibészség. Ahogy a jazz-ben, úgy a vezetés során is fontos, hogy az ember képes legyen eltérni a megszokottól, legyen improvizációs készsége és gyors helyzetfelismerő legyen, hogy időben tudja meghozni a megfelelő döntéseket.
Bagyó Sándor lelkes személyisége és lenyűgöző életpályája a Vezetőképző Akadémia hallgatóit is inspirálta, így a beszélgetés végén még számos kérdést tettek fel neki a szervezet működésével, Sándor karrierjével és a felelős döntésekkel kapcsolatban.
